Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)

1913-03-23 / 1. szám

79 összes lehető viszonylagos görbületek közül mindig egy combinatio lesz az, mely legkisebb astigmatismust okoz, tehát világos, hogy minden dioptriára mintegy compromissumot kell megállapítani az astigmatis­­musra optimális görbület és a peripheria távolodása által feltételezett „relativ astigmatismusnak“ nevezhető fénytörési és nagyítási eltérés szempontjából optimális görbület között. Nem szabad azonban elfeled­nünk, hogy még egy eszköz van a fénytörési viszonyoknak ugyanazon, optimálisan beállított görbület megtartása mellett való változtatására s ez a különböző törésmutatójú üvegfajok alkalmazása. Ezzel nagyjában körvonaloztuk azon elveket, melyek alapján kö­zepes fénytörőerejű convex és concav lencsék optikai hibának reduká­lása történik. Ezen alapon nyugszanak a Carl Zeiss jénai gyárnak legújab­ban forgalomba került „Punctal“ szemüvegei, a Busch-féle gyár „Iso­­krystar“ nevű üvegei és számos más optikai gyár által a legkülönbözőbb nevek alatt forgalomba hozott gyártmányok, melyek mindannyian ezen alap­elvnek többé-kevésbé pontos keresztülvitelével készülnek s anastigma­­tikus szemüvegek néven foglalhatók össze.* A Busch-féle gyártmány concav 10 D.-ás lencséjének biconcav 10 D.-ás lencsével való össze­hasonlítását mutatja a 2. ábra. Az ábra felső felében az astigmatis­­mus van graphikusan ábrázolva 30°-ú szögnek megfelelőleg, az 1. ábra kapcsán kifejtett elv szerint s azt mutatja, hogy ily beesési szögben a biconcav üveg astigmatismusa 3 7 D., ezzel szemben az isokrystar­­üvegé csak 01 D, tehát jóformán számbavehetetlen. Ennek hatását a betűírás olvashatóságára összehasonlítólag mutatja az ábra alsó fele, centrális nézés, valamint 10°-ú, 20°-ú és 30°-ú elfordulás esetén. A jelzett úton azonban kielégítő javitás csak közepes erősségű lencséknél érhető el, a felső határ convex és concav lencséknél 10 D. körül van. Ennél erősebb convex lencséknél az astigmatismus a peri­pheria felé oly gyorsan növekszik, hogy egyszerű convex és concav gömbfelületek combinatiója által már nem csökkenthető kellő mérték­ben, bármilyen fénytörésű üveg alkalmazása mellett is. Azért anastigmatikus hályogszemüvegek előállítására Gullstrand más módott ajánlott s ez a gömbfelülettől eltérő görbületi felszín alkalmazásában áll. Világos, hogy ha az üveg két fénytörő felülete közül az egyik úgy alakítható, hogy görbületi sugara a centrumtól a peripheria felé haladólag folyton vál­tozik, akkor ezen görbület változtatása oly mértékben eszközölhető, a mint azt a fénytörésnek a centrumtól a peripheria felé való változása, vagyis az astigmatismus, megkívánja. Ily módon a különböző törőerejü lencséknél más-más görbülettel látva el az egyik törőfelszínt, az astig­matismus még sokkal nagyobb mértékben lesz ellensúlyozható, mint a hogy az gömbfelületekkel elérhető. Minthogy továbbá a két felszín viszonylagos görbülete, valamint az üveg fénytörése itt is bizonyos ha­tárok közt változtatható, azért a corneától való távolság beállítása s az elrajzolás javítása szempontjából oly nagy tere van a combinatióknak, hogy az üvegek minden szempontból nagy tökéletességgel állíthatók elő. A mi magát a Gullstrandtól „asphaerikus“-nak nevezett felületet illeti, ennek jellemző sajátsága az, hogy görbületi sugara a centrumtól a peripheria felé haladólag minden pontban más és más, tehát legin­* Németül „punktuell abbildende Gläser“-nek, pontszerűen ábrázoló, azaz a pont alakját el nem torzító üvegeknek is szeretik nevezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom