Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
76 elhelyezett achromatikus lencsepárból állanak (aplanatikus lencserend^ szerek). Mindezen, aránylag komplikált szerkezetek azonban a ferde sugarak astigmatismusára még nincsenek befolyással, ezt csak 4, 6, sőt 8 lencséből összetett systemákkal (ú. n. anastigmatikus lencserendszerek), lehet kiküszöbölni, melyeknek lencséi úgy vannak megválasztva alak és törésmutató tekintetében és egymáshoz képest oly helyzetbe vannak hozva, hogy egymás astigmatismusát, elrajzolását, sphaerikus és chromatikus eltérését kölcsönösen megsemmisítik. Önként érthető, hogy ily bonyolult optikai szerkezetek szemüvegképpen nem használhatók, minthogy alakjuk, nagyságuk és súlyuk erre a czélra teljesen alkalmatlanokká teszi őket. S mégis az egyszerű lencse optikai hibáinak egy részét jelentékenyen redukálni nagyon kívánatos azért, mert ezen hibák sok esetben a látásra igen zavarólag hatnak, annyira, hogy a szemüveg viselését teljesen lehetetlenné tehetik. Természetes, hogy az optikai hibáknak a látást zavaró hatása csak bizonyos erősségű lencséknél kezd észrevehetővé válni, azért a javító törekvéseknek csak a magasabb dioptriaszámú lencséknél van nagy gyakorlati fontosságuk, azonban a határ, melytől kezdve a hibák észrevehetők s kijavításuk legalább is kellemes a szemüveget viselőre nézve, éppen nem túlmagas; azt mondhatjuk, hogy 3 dioptrián felüli convex és concav lencséknél a javítás előnyei már nagyon észrevehetők, míg 8—10 dioptriától kezdve döntő fontosságúak. A lencsehibák javításának problémája mindjárt sokkal egyszerűbb lesz, ha meggondoljuk, hogy tulajdonképpen az optikai hibáknak csak egy része az, mely javításra szorul, ha a lencsének szemüvegként való használatáról van szó. A sphaerikus és chromatikus eltérés, bár nem lehet mondani, hogy egyáltalán nem jut érvényre, jelentékeny szerepet azért nem játszhatik, mert egyszerű correctivumuk, a szűk diaphragma, magában a szemben van: a pupilla aránylag csak szűk sugárnyalábokat enged a szembe bejutni s így ugyanazon tárgypontról a lencse egymástól távoleső pontjaira eső sugaraknak egymást zavaró fénytöréséről nem igen lehet szó. Marad tehát az astigmatismus és az elrajzolás, mint a melyekre a pupilla szűkülésének nincs hatása. S ezen két jelenséget illetőleg a szemnél bizonyos tekintetben még complicáltabbak a viszonyok, mint más optikai rendszereknél. T. i. külön kell megfigyelés alá vennünk a szemből és szemüvegből álló optikai rendszert a szemnek nyugvó és mozgó helyzetében, helyesebben a szem optikai tengelyének a lencse tengelyével összeeső (centrirozott) és össze nem eső (decentrirozott) helyzetében, azaz midőn a szem nem az üveg közepén néz át, hanem a centrális állástól bizonyos fokú szög alatt el van fordulva. Minthogy a szemüveg az arczhoz viszonyítva fix helyzetben van, a szem pedig szabadon mozog, azért természetes, hogy az utóbbi esetnek éppen olyan gyakorlati fontossága van, mint az elsőnek. Az első esetben, a szem centrirozott helyzetében, a látótér peripheriája lesz az, melyben az astigmatismus és az elrajzolás a képet módosítja. A két hiba közül az elsőnek itt talán kevesebb fontosságot kell tulajdonítanunk, minthogy a látótér peripheriáján a látás amúgy is sokkal tökéletlenebb, a látásélesség kisebb, mint a centrumban. Tehát csak igen erős fénytörésű lencséknél fog az astigmatismus oly fokban érvényesülhetni, hogy a látótér peripheriájában a tájékozódást számbavehetőleg csökkenti. A 10 D.-án felüli convex lencséknél, a hályog
