Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
67 vizet és a sugárnyúlványok hámján kifejezett degenerativ jelenségek voltak, mégsem lehetett a lencsén semmi pathologikus elváltozást kimutatni. Egyébként, ha csakugyan a naphthalin által előidézett állítólagos sugártest-hámelfajulás lenne a naphthalin-hólyag oka, úgy azt kellene látnunk, hogy a súlyosabb iridocyclitisek után minden lencse hályogos lesz. Ez pedig tudvalevőleg nem így van. És ha látunk is néha a naphthalin-mérgezés késői stádiumában sugártest-vérbőséget, vagy akár elvétve egynéhány hámsejtnek elfajulását, ezeket mint csak közös -okra visszavezetendő, a lencsehomályokkal párhuzamos jelenséget kell tekintenünk. Kissé későbbi állapotban a lencse tokhámjának feltűnően kiterjedt degeneratiója tűnik a szemünkbe, ugyanakkor már több helyen lelünk golyócskákat, rögöket, szétesett rostokat, erősen festődő pépes tömeget a szétvált rostok között, majd az egyenlítő tájáról hátrafelé a tokon kúszó epithelburjánzást, szabálytalan különböző nagyságú hámsejtek halmazából álló pseudoepithelréteget, mely az első kezeléstől számított 12—14 nap múlva bizonyosan fellelhető és azon a szemen, mely hét héttel az első etetés után és összesen 8—10 gr. naphthalin után került vizsgálatra, különösen kifejezett volt. A retinán a szerint, hogy az előbb már említett három szemtükri kép közül melyik volt jelen, más és más szövettani elváltozásokat lelünk; mégis a körülirt és a diffus retinitis szövettani képe lényegében kevés eltérést mutat, csak egyik esetben aránylag kiterjedt ép területek között van egy-egy kóros sziget, a másikban az elváltozások a retina legnagyobb részén, de kissé enyhébb, egyenletesebb alakban lelhetők fel. A pálczika és csapréteg nagyot szenved, itt-ott teljesen szétesik, benne hiányok, üregek láthatók. A külső szemcsés rétegben finom elosztódású törmelékkel kitöltött vacuolumok láthatók, a belső szemcsés rétegben ugyanez még kifejezettebb; úgy a belső szemcsés réteg, mint a duczsejtréteg erősen zsugorodott. A támasztó szövet a leirt üregektől széttolt s az egyes szigeteknek megfelelően az üvegtest felé emelkedik. Erősen duzzadt az egész retina a második formánál, de a finomabb elváltozások hasonlóak a körülírt alaknál leltekhez. Ezen kívül a retina és festékes hámja között gyakran kisebb-nagyobb területre szorítkozó exsudatum látható, benne a Helbron, valamint Igetsheimer és Rubens által leírt erősen festődő kis kerek, tömöttebbnek látszó masszák. A pigmentepithel különösen a diffus alaknál kiterjedten tönkre mehet; több helyen elpusztult sejtek, sejttörmelékek láthatók, azonban kevésbé kiterjedt retinitis esetén teljesen ép is lehet. A harmadik alakra vonatkozóan nem látunk az irodalomban egyéb feljegyzést a Panas-én kívül, a ki a retinán és az üvegtestben levő finom kristálykákról tesz említést; a kristályok szerinte kénsavas és szénsavas mészkristályok. Én egy esetben leltem a retinában és a retinán csillogó tü-kristályokat. A szövettani lelet szerint ezek a kristályok elszórtan, de többnyire a belső szemcsés rétegben vannak, itt-ott benyúlnak az üvegtestig, sőt egyes nagyobb kristályok határozottan az üvegtestbe nyúlnak be. Itt legyen szabad megemlítenem egy nem szorosan idevágó érdekes kérdést, hogy vájjon a csillogó fehér plaque-ok tulajdonképpen miképpen fogandók fel ? Snellen zsíros degeneratióra gyanakodott s csakugyan lelt is a plaqueok közvetlen környezetében a Müller-féle rostok mentén zsírcseppecskéket. Igeisheimer és Rubens 5*
