Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
60 dások közben iris-izgalmakat válthatnak ki, gyakran látunk ilyen esetben kisebb-nagyobb összetapadásokat az iris és a kéregtömeg között, vagyis a kéregrészek bentmaradása nagyon könnyen lehet complicatiók előidézője. 6. Az éiett hályog későbbi sorsa. (Cataracta hypermatura, cataracta Morgagniana, cataracta reducta seu membranacea.) Az érett állapot tudvalevőleg nem jelenti még a lencsében lezajló destructiv folyamat végét. Az elszürkült rostok szétesése tovább folyik, lassanként a kéregrész valósággal elfolyosódik egynemű fehéres finom emulsióra emlékeztető folyadékká, melyben a mag a szemmozgáskor helyét változtatni képes. Majd — éppen a szemmozgásoktól elősegítve — maga a mag is kopik, felületesebb rétegei a kérgéhez hasonló sorsra jutnak, lassan, de folytonosan kisebb lesz a mag. Ha a beteg hanyatt fekszik, vagy fejét kissé hátra hajtja, teljesen egyneműen szürkés-fehérnek látjuk a hályogot; ha kissé előre hajtja a fejét a beteg, a mag a mellső tokra fekszik s ekkor tisztán kivehetjük a pupilla alsóbb részében a mag sárgás színét, s felfelé domború szélét. A mag idővel teljesen elkophatik, s igazi cataracta fluida, seu lactea fejlődhetik ki. Elég gyakran láthatunk az elfolyósodással egyidejűleg tokvastagodásokat is, de ezek rendesen nem oly nagy mértékűek, mint a túlérett hályogok másik alakjánál: a cataracta reducta-ná\. Ha a tok visszatartó képessége csökken, s a lencse folyadékot veszít, térfogata feltűnően megkisebbedhetik, a csarnok mélyebb a normálisnál, s egyidejűleg erősebb, kiterjedtebb tokvastagodásokat láthatunk. Ezek részben epithel-burjánzások, részben a mellső tok és epithel ránczolódásai. (A lencse vízvesztése oly nagyfokú lehet, hogy lassanként vaskos, kérges hártyává zsugorodik össze.) Ilyenkor egy kis fokú iris-rezgést gyakran láthatunk, s a zonularostok elfajulását is megállapíthatjuk, a mennyiben ilyen lencse egyrészt meg-megrezdül, másrészt műtét közben gyakran a tokhasító csípő húzására egészen könnyen egészében tokostól kihozható. Megesik néha, hogy az elfolyósodott lencse teljesen felszívódik, csak a mellső és hátsó tok marad meg, összetapadva. Ha nem nagyon sok és sűrű a ráncz és vastagodás a mellső tokon, úgy megfelelő javító üveggel a látás jó, akár teljes is lehet. IV. IV. A szürkehályogos lencse szövettana. 1. Elváltozások a tokon. A tok magában nem sok oly elváltozást mutat, mely mikroskoppal kimutatható. Olykor láthatunk egy-egy hályogos lencse tokján finom kiemelkedéseket,csomócskákatvagy hosszúkás léczeket,melyek teljesen egyneműek a tokkal. Ezeket Heinrich Müller a chorioidea üveghártyáján s néha a Descemet-hártyán észlelt csomóképződéshez hasonló folyamatok eredményének tartja. Valószínű, hogy degenerativ elváltozások, melyek nincsenek gyakran jelen, de rendesen epithel-burjanzásokkal vannak körülvéve. Láttam azonban olyan lencse tokján is hasonló csomócskákat, melyen egyébként sem a hámsejtekben, sem a lencseállományban nem voltak elváltozások, a minek alapján feltehetjük, hogy a toknak ezen körülírt elváltozásai mégsem játszanak szerepet a hályog-képződésnél. Máskor, különösen túlérett hályognál a szövettani készítmény különös T
