Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
46 míg 3. a középponti rostok magnélküliek, tömöttek, egyneműek, fogazott szélüek. Ezek és az átmeneti rostok együtt alkotják a lencsemagot. A rostok rövidebbek mint egy fél délkör s ezért minél közelebb van egyik végük a pólushoz, annál periferiásabban végződnek a másik oldalon. Az egyenlítőn áthaladva, irányuk kb. 40—50°-ra megváltozik s így azok a rostok, melyeknek vége az egyik oldalon vízszintes vonalat alkot, a túlsó oldalon a vízszintestől bizonyos szög atatt álló vonalat adnak. Ezek a vonalak adják a lencse csillagos rajzolatát. 4. A lencse függesztője (zonula Zinnii). A zonula finom egynemű rostok hálózata, mely Toufesco szerint mesodermalis eredetű. A rostokat rugalmas reczézet tartja szerinte össze, mely a sugárizmot is bevonja. Ezzel ellentétben azonban Schwalbe, Rabi, Lenhossék, Salzmann és mások hámeredésűnek tartják a zonularostokat. Legújabban Mawas és Wolfrum foglalkoztak a zonularostokkal, s ők szintén ez utóbbi nézet hívei. A rostok az egyenlítőn, az előtt és a mögött tapadnak. Insertiójok a sugártest nyúlványai között, valamint a nyúlványok oldalfelületén és élén is látható (Terrien, Mawas). A völgyekből eredő rostok nagyrésze hátrafelé fut le s az egyenlítő mögött tapad, míg az óra serrata tájáról jövő rostok eleintén a hám mellett, majd ettől elemelődve a lencseegyenlítő felé, vagyis előre futnak, ily módon jön létre a rostok kereszteződése. Salzmann szerint nem minden rost fut a lencséhez, hanem körkörösen lelhetünk olyan rostokat, melyek az orbiculus ciliaris hámjától az üvegtestbe haladnak. 5. A lencse vegyi alkotása. Az egészséges emberi lencse vegyi összetétele nagyon kevéssé ismeretes, a mi pedig az ép lencsében levő anyagok quantitativ előfordulását illeti, azt mondhatjuk, hogy semmi megbízható adattal nem rendelkezünk. Hozzávetőleg feltehetjük, hogy az emberi lencse körülbelül 35% különböző fehérjét tartalmaz. Ennek körülbelül fele oldható, főképpen vitellin; az oldhatatlan fehérjék a mag felé nagyobb mennyiségben vannak. Körülbelül 07—08% sóból, azonkívül 02—03% lecithin, ugyanannyi cholesterinből és zsírokból áll {Hermann). Ettől eltérő kissé Mörner táblázata, mely szerint 65—70% víz, 30—35% szilárd alkotórész és pedig elsősorban egy oldható globulinszerü fehérjeféleség, a „krystallin“ és egy oldhatatlan „albumoid“ alkotja az emberi lencsét. A lencse hainu-analysisét legújabban Burge végezte, szerinte normális lencse hamujában 38’8% kálium, L2°/0 magnesium, 6’76% natrium és nyomokban calcium van. Összehasonlító vizsgálatait a hályogos lencse vegyi összetételének tárgyalásakor fogom idézni. Legyen szabad azonban itt is hangsúlyoznom, hogy a normális lencsére vonatkozó adatok tyúklencsére vonatkoznak, a mi az összehasonlítás értékéből igen sokat levon. Mindenesetre szükséges lesz még a normális emberi lencse pontos analysisét vegyészek bevonásával ismételten tanulmányoznunk. Az eddigi adatok egyrészt különböző állatfajok lencséjére vonatkoznak, másrészt csak a hályogos vagy sclerotikus emberi lencsék vegyi alkotását igyekeznek megismertetni velünk. Megbízható összehasonlitást csak ugyanazon állatfajta normális és hályogos lencséi között tehetünk. 6. A szembeli folyadék. Ahhoz, hogy a lencse táplálkozásával, illetőleg anyagcseréjével foglalkozhassunk, szükséges, hogy először a szembeli folyadék összetételéről legyen áttekintésünk. A csarnokvíz alkalmas ennek a vizsgálatára. Viztiszta, színtelen
