Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
41 százalékszámai kissé eltérnek az 1909-ben közlöttektől. Ennek oka részben az azóta észlelt esetek természetében, részben abban keresendő, hogy a jelenlegi összeállításba csak a kitört ophthalmia sympathicaeseteket számítottam s az irritatio eseteit kihagytam. A 109 eset kórelőzményei a következőképpen osztályozhatók: 1. Késszúrás, vagy más hegyes vassal történt szúrás ____ .... 14'6°/0 2. Tompa ütés (ökölcsapás stb.).................................................... 1460/« 3. Szarvasmarha döfése ............................................................ 12°/0 4. Faág, fadarab stb. ......................................... .................................... ........ ... 11 ’9% 5. Lövés, robbanás (az esetek többségében gyutacsdarab a szemben) ... .................................................................... ... 11 ‘3% 6. Műtétek .............................................................. ... ................ ll°/0 7. Vasszilánk a szemben ............................................................... 8'30/0 8. Sérülés nélküli, de perforatióval járó gyuladások ____ ... 6°/0 9. Szalmaszál-, kalász-sérülés ... ................. 4-5% 10. Üvegszilánk .... ........... ............... 2°/0 11. Egyéb sérülések...................................... ... .... ....... ... ... 3'8% A mezőgazdasági sérülésekhez számíthatjuk a 3., 4. és 9. pont alatt összefoglalt eseteket, melyek együtt az összes esetek 28‘4°0-át teszik ki. Ez érthető, ha meggondoljuk, hogy az ország lakossága ilynemű sérüléseknek gyakran van kitéve s másfelől éppen az a társadalmi réteg, melyből az ily természetű sérülések áldozatai kikerülnek, tapasztalás szerint nehezebben keresi fel idejében az orvost, s kevésbé győzhető meg az esetleg végrehajtandó praeventiv intézkedések szükséges voltáról, mint pl. az iparososztály. Ezzel magyarázható, hogy a vassérülések által okozott ophthalmia sympathica csak 8 3°/0-ot foglal el. Szomorúan nagy számmal szerepelnek a kórelőzmények között az operálások. Hangsúlyoznunk kell, hogy a fenti 11%-ban nincsenek felölelve azok a műtéti beavatkozások, melyeket sérülés után hajtottak végre. Azt hiszem, teljesen jogosult a klinika felfogása, mely szerint az átható sérüléseket kiállott szemen csak feltétlen, sürgős szükség esetén, s a legszigorúbb kritikával megállapított indicatio alapján operálunk. Különösen azokban az esetekben kell lehetőleg minden beavatkozástól tartózkodnunk, a hol cyclitises jelenségek vannak s a hol a sérülés a corpus ciliare táját is érte. A mi gazdag anyagunk megismerése után határozottan azt mondhatjuk, hogy azokon a sérült szemeken, melyek későbben a másik szem gyuladását okozták, feltűnően gyakran történtek ismételt operálások. Ezeknek egy része a sérülést jóformán ki sem hevert szem látásának megjavítása czéljából történt, máskor kicsúszott iris lemetszése, vagy pungálása stb. végeztetett. A mi a betegség átterjedésének idejét illeti, egészen más adatokat leltünk, mint az angol orvosegyesület. Az általa gyűjtött statisztika szerint 200 eset közül 170 négy héttől egy év között, 18 az első négy hét alatt, 12 pedig egy évnél később tört ki A mi eseteink közül 66% esik az első évre, 9°/0 egy évnél hosszabb, de három évnél rövidebb idő alatt tört ki, 9% jut a három és tíz év közötti időre, míg 16%-ban a sérülés és a másik szem gyuladása között több mint 10 év telt el. Ez utóbbi esetekben a másik szem gyuiadását az először megbetegedett, de évekig békés szem új kisebb trauma által okozott vagy önállóan fellépett fájdalmassága előzte meg és egy-két héttel ezután lépett fel a
