Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
I szövettani vizsgálata az uvea conglomerált tuberculosisát derítette ki. Talán még megkapóbb az a másik eset, melyet Grósz Emil ugyanazon évben közölt. Ebben az esetben a 65 éves nőbetegnél hályogmütét után expulsiv vérzés lépett fel, mely miatt a műtét után 17 nappal enukleálni kellett a szemet. Tizennégy nap múlva a másik szemen erős fénykerülés és könnyezés, majd praecipitatumok léptek fel s kifejezett iridocyclitis fejlődött ki. Mintegy négy hónap múlva teljesen meggyógyult a beteg. Három szempontból is nagyon érdekes és tanulságos ez az eset. Elsősorban azt láthatjuk, hogy bár műtét után expulsiv vérzés volt s az uvea nagy része a sebbe lökődött, s — mondhatjuk — a szem belsejét a hatalmas vérzés alaposan kimosta, mégis létrejöhetett a sympathiás gyuladás, valószínűleg nem a műtét alkalmával bejutott mikroorganismusok által, hanem a sebben levő uvearészeken át beterjedt fertőzés révén. Másfelől, az enucleatio után 2 hét telt el s csak akkor tört ki a másik szem iridocyclitise, vagyis mint ez nehány alább közlendő esetből is kiderül, az enucleatio után hetek telhetnek el, a míg teljes bizonyossággal kimondhatjuk, hogy az ophthalmia sympathica veszedelme elmúlt. Végül annyiban fontos ez az eset, mert bizonyítja azt a többszörös tapasztalatot, hogy az enucleatio után fellépő Sympathikus gyuladások prognosisa nem oly rossz, mint a többieké. A mellékelt táblázatok 109 ophthalmia sympathica-eset kórleírásának fontosabb adatait nyújtják. Harmincznyolcz évi anyagból állítottam ezeket össze s ezért — különösen a régi kórleírások közül — többet nem értékesíthettem, mind a mellett is nem sok lehet a klinikán ez idő alatt észlelt esetek közül, mely más okból kikerülte volna a közlést. Igen valószínű, hogy az ambuláns betegekre vonatkozó feljegyzések között lelhettem volna még jó néhány esetet és valószínűleg csak olyanokat, kiktől teljesen reménytelen állapotuk miatt kénytelen volt a klinika a felvételt megvonni. E 109 eséten kívül 36 esetben vettünk fel oly betegeket, kiknél kifejezett irritatio sympathica miatt enukleálíuk az először megbetegedett, két kivétellel sérülés vagy műtét után gyuladt szemet. Valamennyinél minden izgalmi tünet eltűnt közvetlenül vagy rövid idővel az enucleatio után. Az irritatio sympathica eseteit az alábbi statisztikai adatokból kihagytam, mert egyáltalán nem tudjuk, mily mértékben lenne szabad ezeket az ophthalmia sympathica statisztikájánál szerepeltetnünk s nem tudjuk, vájjon hány eset volt azok között, melyeknél valódi gyuladás is fellépett volna, ha az enucleatióval várunk. Valószínű, hogy az esetek egy részében mégis végzetes lett volna a várakozás. A betegek életkoruk szerint a következőképpen oszlottak meg: 20. évnél fiatalabb 19°i0, 20—35 év között 36°/0, 35—50 év között 26°/0r 50 éven felül 19°/0 volt, vagyis a mi tapasztalataink nem erősítik meg azt a némelyek által hangoztatott nézetet, hogy a fiatalkorú sérültek hajlamosabbak ophthalmia sympathicára, mint az idősebbek. Az esetek 62°/0-a a 20—50. életév közé esik, vagyis abba a korba, melyben a sérülések eshetősége a legnagyobb. Sőt mivel 20 évnél fiatalabb és 50. évnél öregebb egyéneknél egyenlően 19°/0-ban fordult elő e betegség, azt mondhatnánk, hogy az adatok inkább az idősebbekre nézve kedvezőtlenek, mert a 20 évnél fiatalabbak gyakrabban sérülnek, mint az 50 évnél öregebbek. A mi a sérülések mineműségét illeti, az itt következő adatok 22
