Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)

1913-03-23 / 1. szám

218 vonalas volta és a szivárványhártya kimetszésével. Uj hályogkést is szerkesztett és közleményében következőképp irja le műtétét: Szemhéjterpesztővei széttárja a szemrést és a szemgolyót a segéd rögzíti. Keskeny kését élével fölfelé, lapjával maga felé tartva, körülbelül 11»mm.-rel a szaruhártya felső szélétől az ínhártyába beszúrja. Hogy a belső sebfelület nagyságát növelje, a kés hegyével nem a beszúrással szem­ben symmetriásan eső pont felé, hanem a pupilla közepe felé czéloz és ha annak hegye a csarnokban körülbelül 7—8 mm.-nyíre haladt előre, sülyeszti a kés nyelét és a kiszúrási pont felé tolja. A kiszúrás után azonnal előrefelé meredek irányba helyezi a kést, úgy hogy annak háta a szaruhártya görbületi középpontja felé van irányítva és ezen síkban folytatja a metszést a kés előretolása és visszahúzása által. Ezáltal a scleralis részletet átvágja s midőn a kés a kötőhártya alá jutott élét előrefordítja és a kötőhártyát — körülbelül 3—4 mm.-nyi lebenyt ké­szítve — átvágja. A kötőhártya-lebenyt lesimítva, két ollócsapással kivágja a szivárványhártyát. A lencse tokját az általa szerkesztett cysti­­tommal meghasítja és a lencsét a seb tátongtatása mellett a szaruhártyára gyakorolt nyomás segélyével hozza ki. E műtéti technikán Graefe már 1867-ben némileg változtatott. Azóta a mai napig a Graefe eljárását számosán módosították, daczára ennek Graefe-1 kell tartanunk a mai napig is divó hályogoperálási mód­szer megalapítójának. Az ő módszere óriási haladást jelentett, mert már 1868-ban 600 esetről referál, melyeknél csak 2'8% veszteség van fel­tüntetve. Érdekes röviden azzal is foglalkozni, hogy a múlt század ötvenes éveiben hol, miként és milyen körülmények között operáltak. Külön operáló helyiséggel alig rendelkeztek. Rendszerint a betegszobában vé­gezték a műtétet. Azok a kik reclináltak, ülő helyzetben operáltak. A beteg háta mögött a segéd foglalt helyet és egyúttal a beteg fejének támasztékul is szolgált, közben pedig jobb kezének mutató ujjával az operálandó szem felső szemhéját felemelte. Az operáló szemben foglalt helyet a beteggel. Voltak, kik a beteg fejét czombjaik közé szorították s így némileg biz­tosították annak nyugodt magatartását. A fekve operálás a későbbi idők vívmánya, de Dupuytren már a múlt század első felében fekve operálta betegeit. A jó szemoperálótói megkövetelték, hogy mindkét kezével egyfor­mán ügyes legyen (ambidexter). A német iskolák azonban erre nem nagy súlyt helyeztek és némelyike a jobb szemet a beteg feje mögül is operálta. A bécsi iskolában a ambidextritás volt a divatos. A mi az operálás előkészületeit illeti, avval alig törődtek. Nelaton ugyan előírja, hogy a műtét előtt gyenge, vagy sovány testalkotású egyéneknek enyhe hashajtót adjanak. Vérbő, kövér embereknél bocsás­sanak ki 4—500 gramm vért. A húgysavas diathesis nagy gondot oko­zott, mert ezt is a hályogképződés okának gondolták, ezt is vérbocsá­tással igyekeztek csökkenteni. A diabeteses hályogot már Benedict 1842- ben irta le és Graefe, meg mások későbbi észleletük alapján megerősí­tették az összefüggést, de műtét előtt minden kúrát feleslegesnek tar­tottak. Ha tekintetbe veszszük, hogy az érzéstelenítés módja ismeretlen volt még, elképzelhetjük, hogy a hólyagoperálás nem tartozott a leg­könnyebb feladatok közé, ezért ajánlották, hogy műtét előtt néhány

Next

/
Oldalképek
Tartalom