Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
218 vonalas volta és a szivárványhártya kimetszésével. Uj hályogkést is szerkesztett és közleményében következőképp irja le műtétét: Szemhéjterpesztővei széttárja a szemrést és a szemgolyót a segéd rögzíti. Keskeny kését élével fölfelé, lapjával maga felé tartva, körülbelül 11»mm.-rel a szaruhártya felső szélétől az ínhártyába beszúrja. Hogy a belső sebfelület nagyságát növelje, a kés hegyével nem a beszúrással szemben symmetriásan eső pont felé, hanem a pupilla közepe felé czéloz és ha annak hegye a csarnokban körülbelül 7—8 mm.-nyíre haladt előre, sülyeszti a kés nyelét és a kiszúrási pont felé tolja. A kiszúrás után azonnal előrefelé meredek irányba helyezi a kést, úgy hogy annak háta a szaruhártya görbületi középpontja felé van irányítva és ezen síkban folytatja a metszést a kés előretolása és visszahúzása által. Ezáltal a scleralis részletet átvágja s midőn a kés a kötőhártya alá jutott élét előrefordítja és a kötőhártyát — körülbelül 3—4 mm.-nyi lebenyt készítve — átvágja. A kötőhártya-lebenyt lesimítva, két ollócsapással kivágja a szivárványhártyát. A lencse tokját az általa szerkesztett cystitommal meghasítja és a lencsét a seb tátongtatása mellett a szaruhártyára gyakorolt nyomás segélyével hozza ki. E műtéti technikán Graefe már 1867-ben némileg változtatott. Azóta a mai napig a Graefe eljárását számosán módosították, daczára ennek Graefe-1 kell tartanunk a mai napig is divó hályogoperálási módszer megalapítójának. Az ő módszere óriási haladást jelentett, mert már 1868-ban 600 esetről referál, melyeknél csak 2'8% veszteség van feltüntetve. Érdekes röviden azzal is foglalkozni, hogy a múlt század ötvenes éveiben hol, miként és milyen körülmények között operáltak. Külön operáló helyiséggel alig rendelkeztek. Rendszerint a betegszobában végezték a műtétet. Azok a kik reclináltak, ülő helyzetben operáltak. A beteg háta mögött a segéd foglalt helyet és egyúttal a beteg fejének támasztékul is szolgált, közben pedig jobb kezének mutató ujjával az operálandó szem felső szemhéját felemelte. Az operáló szemben foglalt helyet a beteggel. Voltak, kik a beteg fejét czombjaik közé szorították s így némileg biztosították annak nyugodt magatartását. A fekve operálás a későbbi idők vívmánya, de Dupuytren már a múlt század első felében fekve operálta betegeit. A jó szemoperálótói megkövetelték, hogy mindkét kezével egyformán ügyes legyen (ambidexter). A német iskolák azonban erre nem nagy súlyt helyeztek és némelyike a jobb szemet a beteg feje mögül is operálta. A bécsi iskolában a ambidextritás volt a divatos. A mi az operálás előkészületeit illeti, avval alig törődtek. Nelaton ugyan előírja, hogy a műtét előtt gyenge, vagy sovány testalkotású egyéneknek enyhe hashajtót adjanak. Vérbő, kövér embereknél bocsássanak ki 4—500 gramm vért. A húgysavas diathesis nagy gondot okozott, mert ezt is a hályogképződés okának gondolták, ezt is vérbocsátással igyekeztek csökkenteni. A diabeteses hályogot már Benedict 1842- ben irta le és Graefe, meg mások későbbi észleletük alapján megerősítették az összefüggést, de műtét előtt minden kúrát feleslegesnek tartottak. Ha tekintetbe veszszük, hogy az érzéstelenítés módja ismeretlen volt még, elképzelhetjük, hogy a hólyagoperálás nem tartozott a legkönnyebb feladatok közé, ezért ajánlották, hogy műtét előtt néhány