Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
187 Jelentés a borsodvármegyei „Erzsébet“-közkórház szemészeti osztályának 1912. évi működéséről. Közli: Vajda Géza dr., az osztály főorvosa Miskolczon. Az osztály betegforgalma az 1912. évben megnövekedett: 572 szembajos ápoltatott 10.808 napon át; 465 szemműtét végeztetett. Hályog miatt 49 szem került műtét alá. Ez évi eredményeim látásélesség tekintetében lényegesen jobbak az előző évieknél; sajnos, hogy veszteség tekintetében is felülmúlja az ez évi az előző évek átlagos l-7°/0-át. Ugyanis 2 veszteség fordult elő ez évben, vagyis 4%. Az egyik veszteség egy 61 éves nő lefolyt trachoma minden súlyos következményét (trichiasis, entropium, meggörbült tarsusok, heges conjunctiva, maculae corneae) mutató túlérett hályogos szeme volt. A hályogkivonás előtt hosszasan gyógyított szem, daczára annak, hogy az iridectomia után mutatkozó üvegtest miatt a hályogot Reisinger csipőhorogjával kellett eltávolítani, és ezt a beavatkozást baj nélkül kiállotta, a szarukarély előretűrése és a seb záródásának elmaradása következtében tönkrement, összezsugorodott. A másik veszteség egy 53 éves földmives egészségesnek látszó szeme volt. A beteg másik szemét U5 hónappal előbb sikerrel operáltam ; 5/7-et látott üveggel és teljesen kifogástalan állapotban volt. Ezen körülmények a műtét rögtöni végzésére csábítottak. Az éretlen, gyöngyházfényü hályog miatt csarnoköblitést is alkalmaztam; a műtét teljesen simán folyt le. Sajnos, már néhány órával a műtét után jelentkeztek folyton fokozódó fájdalmak, melyek a beteget éjjel még jobban kínozták. Reggelre már egy kifejlődött panophthalmitis kórképe tűnt elő a véres-genyesen beivódott kötelék levételekor: a szemhéjak és a kötőhártya már vizenyősen duzzadtak voltak, a szemgolyó kis fokban előre dülledt; különös volt a bulbaris lelet, a mennyiben míg a szarukarélylyal összefüggő kötőhártyarészlet nemcsak duzzadt bővérű volt, de a sebből geny is szivárgott, addig a szaru egészében tiszta, átlátszó volt, ellenben a csarnokvíz zavaros, és benne az iris látaszéli részét mintegy 2—3 mm. szélességben borító elmosódott szélű, sárgásszürke gyűrű volt látható. Az azonnal eszközölt égetésnek, melylyel a szarukarélyról a limbus mentén a kötőhártyarészletet leválasztva, a sebet tátongóvá tettem, semmi eredménye sem volt; 48 órával a hályogkivonás után a szemrés már egyáltalán nem volt nyitható. A csarnoköblítés rovására írom ezen sajátosan kezdődött panophthalmitist azért, mert egyrészt a genyes gyuladás rögtön az egész irisre kiterjedt és szokatlan gyorsan fokozódott, másrészt pedig az uvea nagyfokú megtámadottsága mellett a szaru (az első 24 órában legalább) egészen épen maradt. Magamra nézve azon tanulságot vonom le ezen szomorú esetből, 1. hogy előzetes tisztogatás nélkül a legkedvezőbbnek látszó körülmények között sem operálok többé hályogot, 2. hogy csarnoköblítésnél a csípővel elemeit szarukarély alá zártan viszem be az öblítő csövecske végét, és csak bent a csarnokban kezdem el az öblítő folyadék folyatását, nehogy kívülről sodorhasson be magával az öblítésre használt oldat fertőző anyagot. Miután pedig az sem lehetetlen, hogy
