Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
182 A munkatér azonban nemcsak megbővült, de meg is szépült. A szépséget egyrészről a felszerelésnek a közkórházi igényhez mért kifogástalansága, másrészről az ápolásnak a vörös kereszt kötelékébe tartozó, tehát szakszerűleg képzett és fegyelmezett nénék által tisztán, rendesen és gondosan, szóval megbízhatóan való ellátása adja meg. Hogy ez mit jelent éppen nálunk, erre nézve bátor vagyok az e tekintetben legilletékesebb tényezőnek, Singer Henrik dr. úrnak, a kórház volt igazgatófőorvosának az 1901. évi kórházi jelentéséből idézni: „Kórházunk Achilles-sarkát sem hagyhatom szó nélkül; nem tudom, de nem is akarom takargatni kórházunk egy nagy hiányát és ez az ápoló-személyzet megbízhatatlansága“. A vázolt, nemcsak a munkakedvet, de a munka eredményességét is rendkívül fokozni képes kedvező fejlődésért a kórház jelenlegi igazgatófőorvosát: Köllner Károly dr. urat illeti meg minden érdekelt részéről az illő köszönet. 1902 április l.-étől 1911 deczember 31.-éig 3152 szembeteg ápoltatott 56030 ápolási napon át. Tehát egy-egy beteg átlag 14-6 napon át ápoltatott. Ezen idő alatt 2296 szem-műtétet végeztem. Ezen műtétek között a legfontosabbaknak a hályogmfitéteknek részletesebb közlését kötelességemnek tartom. 346 hályogos szem került műtét alá. Ezek között érett volt 65, éretlen 56, túlérett 144, fekete 9, fiatalkori 8, veleszületett 5, sérüléses 10, ficzamodott 4, hártyás 4, szövődött 41. 340 hályogműtét sikeres volt, 6 sikertelen, tehát a veszteség T7%. A 6 közül 5 esetben (l'4°/0), közvetlenül a műtéthez társult sebfertőzés volt a veszteség oka. Ezek közül egy esetben a czigányasszony-beteg a műtét napján leszedvén kötelékét, megpiszkálta operált szemét, s bizonyára ez úton jött létre a sebfertőzés. Összesen 6 esetben (l'7°/0) kellett sebfertőzést észlelnem. A 6. esetben azonban sikerült erélyes égetéssel, cyansavas higanyoldat subconjunctivalis befecskendezésével a genyedés terjedését meggátolni, úgy hogy a beteg távozásakor a megtartott alakú, jó fényérzésű szem vastag utóhályogjának későbbi műtétje által hasznavehetőséget Ígért, újra azonban a beteg nem jelentkezett. A sikeres hályogkivonások igen tekintélyes részében, 100 esetben = 29°/0-ban, gyengébb a látásélesség 0-l-nál. Ezek nagyobb részében a beteg újra nem jelentkezett, s a műtét után némely esetben a 6. napon már eltávozottnak a látása van csak feljegyezve; részben azonban a szövődött hályogoknak alig is javítható esetei szolgáltatják a gyenge eredményűeket. Kivételt képez 4 beteg, egy férfi és 3 nő, a kiknél a műtét után kitört alkoholos elmezavar miatt nem lehetett a látás élességét megállapítani. Viszont azon 240 esetben (69'3%), a melyben a látásélesség l’O és 04 között volt, sok van olyan, a midőn az újra jelentkezéskor, vagy éppen utóhályogmütét után talált eredmény van feltüntetve. Ezek így oszlanak meg: teljes (TO) látásélesség 13, 066—38, 0'5—48, 0-33—67, 0-25—25, 047 29 és 0-1—20 esetben. A különösen az első években sok utóhályog az utóbbi években mindinkább gyérül, mert az eleinte aggódva ejtett és sokszor szűkre szabott ín-szaruhártyai sebet ma már bátran készítem inkább nagyobbra. A jövőbeli jobb eredményt annál is inkább reményiem, mert az eddig néhány esetben kipróbált Blaskovics-féle csarnoköblítés kiváló jó hasz
