Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
168 minőségében lényeges változást nem hoz létre. Hogy a rostok az artériával összeköttetésbe lépnek-e, azt sajnos nem tudtam megállapítani, mivel oly metszeteken, melyek nincsenek igen erősen szineződve, a rostok a közöttük fekvő képződmények körül elmosódnak és én, sajnos, az artériát épp ily metszeteken találtam meg. Azt azonban, hogy a rostok az artériával összefüggésben állanak, a fibrillumok természetének ismerete valószínűvé teszik. (így viselkednek a farkas és farkatlan kétéltűeken belső üvegtesterei az üvegtestrostokkal szemben.) Némely esetben a canalis hyaloideus nem éri el a lencsét, hanem 12 mm.-nyire mögötte egy határhártya áltat bezárva, vakon végződik. Lehetséges, hogy itt senilis elváltozással van dolgunk. Nekem meglehetős valószínűnek látszik, hogy a canalis hyaloideus a vénséggel járó változásokon esik át, melyek a lencse mögött kezdődő obliterálódással indulnak meg. E kérdést megvizsgálni, sajnos, nem tudtam, már azért sem, mert kellő anyagot, mely e kérdésnél felvilágosítást adhatna, szerezni alig lehet. A székesfővárosi sertésközvágóhíd intézősége szíves volt értesíteni, hogy a legtöbb disznó második életévének elérése körül kerül a vágóhídra, tehát olyan korban, a mikor már teljesen felnőttnek, de még fiatalnak nevezhető. Annyi azonban, mint mondtam, nekem így is valószínű, hogy a csatorna a késő öregségig változásokon esik át, melyek a fokozatos kisebbedéséhez látszanak vezetni. Stilling, Schaaff és Bribach injiciálási kísérletei azt mutatják, hogy az üvegtestcsatornában az injiciáló folyadék sokkal gyorsabban terjed el, mint az üvegtest többi részeiben. Ennek okát én abban látom, hogy míg az üvegtest többi részeiben egy térfogategységre igen sok és finom fibrillum esik, addig a canalis hyaloideusban ugyanarra a térfogatra aránylag kevés, valamivel durvább rost esik. Egyúttal a csatornának néha előforduló rövidebb volta és a canalisnak a lencse mögött fekvő részét kibélelő szövetnek kissé sűrűbb alkotása azt is megmagyarázza, miért nem sikerült Schaaff-nak minden esetben injiciálnia az üvegcsatornát a fossa patellaris felől. Befejezésül pedig legyen szabad a canalis hyaloideus állandó voltát illető nézetemnek kifejezést adni. Véleményem az, hogy a canalis hyaloideus egyes állatosztályok szemének állandó alkatrésze, míg viszont más osztályokra éppen állandó hiánya jellemző. így szövettani vizsgálataim alapján teljes bizonyossággal állíthatom, hogy farkas és farkatlan kétéltüeknek canalis hyaloideusa nincs, úgyszintén hiányzik a csatorna a gyíkokon és kígyókon, ellenben állandóan jelen van a teknősbékákon. Az emlősökön is meggyőződtem néhány speciesen szövettani vizsgálatokkal a canalis hyaloideus állandó voltáról (tengeri nyúl, házinyúl, egér, mókus, marha és bárány).
