Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
147 optici, melyet legelőször Wecker említ fel 1870-ben. Az említett szemfenéki elváltozásról még a bővebb kézikönyvekben is alig találunk valami kis leírást, mely útbaigazítana, ennek lehet talán tulajdonítani, hogy keveset foglalkoztak vele az irodalomban. Kétségtelen, hogy a szemorvosra nézve adott alkalmakkor igen fontos lehet annak a megállapítása, hogy egy valódi neuritis opticiről, vagy pedig csak pseudoneuritisről van-e szó, mely utóbbi esetben természetszerűleg elmaradnak azok a következményeiben esetleg súlyossá válható beavatkozások, melyeket egy valódi neuritis optici jelenlétében már-már hajlandók volnánk megindítani. A pseudoneuritis optici, mely Nottbeck összeállítása szerint 10.000 szembeteg közül 20 esetben található, egy veleszületett rendellenessége az opticusnak, melyet legtöbbnyire veleszületett fénytörési anomáliák különösen hypermetropia ritkábban astigmatismus kisérnek. A szemfenéki kép feltűnően hasonlít a neuritis optici képéhez, és különösen oly neuritis opticiéhez, mely a gyuladás kitörésének kezdetén van. Ilyenkor biztosan alig dönthető el a diagnosis tisztán a szemtükri képből, hanem a subjectiv vizsgálathoz kell ismételten folyamodnunk. Csak a hosszabb időn át észlelt és gyakran megvizsgált egyén bemondott adatait egybevetve és minden cerebralis symptoma hiánya mellett továbbá a szem functiójának teljes épsége esetén is alig tudjuk biztosan megmondani, hogy az adott esetben valódi neuritisröl vagy pseudoneuritisről van-e szó Nottbeck említi Axenfeld-nek egy esetét, a hol a pseudoneuritis valószínűségi diagnosisát állították fel. Az eset a hosszabb észlelés alatt valódi neuritisnek bizonyult. Ilyen és más hasonló esetek eléggé inthetnek az óvatosságra, és ezért ajánlatos az ilyen kétes eseteket hosszabb időn át orvosi ellenőrzés alatt tartani. Nem szabad természetesen azt sem szem elől téveszteni, hogy vannak oly valódi neuritisek, melyek hosszú időn át minden különösebb változás nélkül fennállhatnak és ez által esetleg a pseudoneuritis képét utánozhatják. Ilyen esetekre az előbb mondottak ugyanilyen mértékben állanak fenn. Ha most már a szemfenéki képet biráljukmeg, mely teljesen azonosnak látszik a valódi neuritis optici képével, az egyes részleteket különkülön jól kell szemügyre vennünk. Első sorban az erekre nézve feltűnik, hogy a pseudoneuritisnél ezek nem mutatnak hyperaemiát, többnyire az erek se nem olyan tágak, sem nem olyan kanyargósak, mint az igazi neuritiseknél. Ezenfelül az erek reflexsávja is majdnem mindig normális, továbbá egyforma tágak és mindvégig követhetők a véredények. Ezeket az elváltozásokat az ereken természetesen csak egyenes képben való tükrözés alkalmával vehetjük igazán észre. Úgyszintén hiányoznak az apró haemorrhagiák és a többi gyuladástermékek, a melyek az igazi neuritisnél láthatók. A papilla maga a pseudoneuritiseknél a legtöbb szerző szerint ritkán szokott egy dioptriánál nagyobb kiemelkedést mutatni. {Pick) Ez az állítás az általam észlelt két esetben nem nyert megerősítést. Ezeknél a kiemelkedés mindkét szemen 2 dioptriánál is több volt. A hypermetropia ezen eseteknél 2 dioptriát tett ki. A két észlelt eset a következő: 10*
