Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
132 Markbreiter: Histologische Daten zur Entstehungserkentnis derglaukom. Exkavation. Arch. f. Augenh. 1910, Bd. 66. Ogawa: Über die kavernöse Degeneration des Sehnerves. Archiv f. Augenheil k. Bd. LXX11, 1912, S. 10. Polatti: Sehnervenatrophie und Dehiszenz der Sclera bei hochgradiger Myopie. Klin. Monatsbl. f. Augenh. Bd- 44, 1906, S. 14. Schnabel: Die Entwicklungsgeschichte der glauk. Exkavation. Zeitschr. f. Augenh., Bd. XIV. 1905, S 1. Schnabel: Die glaukomatöse Sehnervenatrophie. Wiener medizinische Wochenschrift, 1900. Schnaudigel: Die kavernöse Sehnervenentartung. Arch. f. Ophthalm., Bd. LIX. 1904. S. 344. Schmidt-Rimpler: Pathologisch-anatomischer Beitrag zur Entstehung der Druckexkavation. Arch. f. Ophthalm., Bd LVHI, 1904. Stock: Über kavern. Sehnervenatrophie bei Myopie. Klin. Monatsbl. f. Augenheilk., Bd. XLV1, 1908, S. 324. Treitel: Beiträge zur pathologischen Anatomie des Auges. Archiv f. Ophthalm. Bd, XXII, 1876. Watanabe: Beiträge zur Beurteilung des Verschlusses des Kammerwinkels etc. Zeitschrift f. Augenh., Bd XIX, 1908, S. 109. Weitbrecht : Anatomische Untersuchungen bei 12 Fällen von Glaucoma secundarium. Inaugural-Dissertation, Tübingen, 1912. XI. A szemizombénulások meghatározása a Hess-féle tábla segélyével. Irta: Ditrói Gábor dr., 1. szemklinikái gyakornok. A W. R. Hess dr. által az Archiv für Augenheilkunde LXX. évfolyamának 1. füzetében ismertetett methodust, mely a két szem relativ mozgásviszonyainak planimetrikus ábrázolásában s az ábrák analyzálása útján a lehető legpontosabb diagnosis felállításában áll, az elmúlt évben az I. szemklinikán sok esetben kipróbáltuk, respective mintegy háromnegyed év óta minden egyes bénulásnál alkalmazzuk. Az eljárás oly könnyű, az eredmény annyira biztos és olyan pontos, a gyógyulás vagy rosszabbodás folyamatát oly pontosan lehet követni, hogy ezen egyszerű berendezés megszerzését nem ajánlhatjuk eléggé kartársainknak. Az eredeti hosszabb leírás helyett az alábbiakban ismertetem röviden a methodust: Ha egyik szememet a binocularis látás kényszere alól felmentem, akkor ez a szem az anatómiai helyzetét, az ú. n. Ruhelage-t foglalja el és eredeti helyzetéből az esetek bizonyos számában kitér. Ha már most a másik szememmel fixálok egy pontot, ennek a binocularis látásból kizárt szememnek a fixáló pontja csak akkor esik össze a másik, vezérszemnek a fixáló pontjával, ha helyzetéből a binocularis látás kényszerének megszűnte daczára sem tért ki, szóval, ha állása és mozgásai normálisak. Minden más esetben máshová fog esni a „kizárt“ szem fixáló pontja. Bénulás esetében ez eo ipso úgy van, itt csak arra van szükségem, hogy a két különböző képet le tudjam jegyezni. Ennek a genialis módját eszelte ki Hess s eljárása éppen a lappangó, kezdődő szemizombénulások kimutatására alkalmas.
