Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
114 megemlékezni. Tudjuk, hogy három főirány alakult ki: az Unna-ié\e fibroblastikus, a Marschalkó-féle haemolymphocytikus és a kettőt egyesitő dualistikus. Az első a plasmasejteket a fix kötőszöveti sejtekből származtatja, azok hypertrophiája (a főszerep itt a granoplasmáé). Ezen magyarázat nem látszik valószínűnek s nem is soká tartotta magát. Sokkal több valószínűséggel bír a második, ha olyan értelemben bővítjük ki, hogy a plasmasejtek a lymphocytáktól származhatnak, tekintet nélkül a Iymphocyták származására. A legtöbb szerző is ezen álláspontot foglalja el. Sokan tisztán a vér leukocytáiból, illetőleg lymphocytáiból, míg mások a collagen kötőszövetből képződött lymphocytákból származtatják. Fontos bizonyos granulatiók fellépése a plasmasejtekben: oxy- és basophil granulatio s a Russel-ié\e testecskék, a melyeket már Marschalkó és Krompecher is leirt, s a melyek magukban a sejtekben képződnek. Krompecher, Pascheff hyalin degeneratiónak tartja, Miller pedig myelin elfajulás termékének. Ezen rövid, normális anatómiai viszonyok előrebocsátása után rátérhetek a plasmasejtekből álló daganatok egynéhány leirt esetére. A szemészeti irodalomban Pascheff ez irányú közlései az elsők. Első közleményében három esetet ír le. Első esetében a conjunctiva halvány-piros színű s sima felszínű, kb. 4 mm.-nyire megvastagodott volt, a mely megvastagodás a fornix felé fokozatosan csökkent. A daganatot borító epithel szabálytalan, kissé elnyúló alakú volt, kötőszövet csak a daganat mélyebb részében volt. A közi reticulum oly finom, hogy helyenkint tisztán plasmasejtekből alkotottnak látszik. A plasmasejteken kívül Iymphocyták, polynuclearis leukocyták, kötőszöveti sejtek és Russelféle testecskék voltak láthatók. Második esetében hegesedés stádiumában levő trachománál daganatszerűen meg volt vastagodva, kivált a felső áthajlási redő. A szövettani kép ugyanaz, mint az elsőnél, csak még kevesebb kötőszöveti sejt, jóval több polynuclearis leukocyta, kevés hízósejt, s egynéhány átmeneti alakú lymphocyta. Harmadik esetében mindkét szemen régi trachoma, a cornea felső 4/5-ét puha, vérzékeny daganat borítja, a melynek epithel-rétege az oedemától eltekintve, épnek mondható. Az epithelréteg alatt levő daganatot finom kötőszöveti reticulumba beágyazott plasmasejtek alkotják, a kötőszöveti gerendázat hyalinosan degenerált. Kevés polynuclearis leukocyta, sok hyalin testecske. Kiemeli, hogy a conjunctiva különböző gyuladásainál előforduló plasmasejtek nem számíthatók ide, mivel ott a follicularis elrendeződés s a lymphocytákban való gazdagság dominálja a képet. Valószínűnek tartja, hogy a Russel-féle testecskék a plasmasejtekben képződnek s nem pedig kívülről vándorolnak be azokba. Második közleményében ismertetett esetben mindkét szemen a felső és alsó áthajlási redő erősen megvastagodott volt. A megvastagodás a jobb felső áthajlási redő táján vaskos, húsos, kemény daganattá módosul. E diffus kötőhártya hyperplasiát conjunctivitis plasma cellularisnak nevezi, a mely a plasmomákat idézi elő. A plasmomákat localis, gyuladásos eredetű daganatoknak tartja. Rund igen pontosan és kimerítően számol be egy esetről. A betegnél 17 és 5 év előtt irtottak ki ugyanazon helyről daganatot, a mely azonban szövettanilag nem vizsgáltatott meg. A mogyorónagyságú tumor úgyszólván tisztán plasmasejtekből állott.
