Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
103 dályozni egy körülírt helynek záródását; de az éles elválasztás teljesen felesleges, minthogy a mesodermakötegek mindig erezettek. Legkevésbé tisztázott a colobomák causalis genesise. Itt a kutatásoknak bizonyos határ van szabva s arra a kérdésre, hogy miért fejlődik atypikusan a mesoderma és persistentiájával akadályozza a foetalis szemrés záródását, csak theoriákkai felelhetni. v. Duyse az agy fejlődési rendellenességét tekinti primaer oknak, mit megerősít a coloboma előfordulása cyclopiánál, anencephaliánál, meningocephalokélénél, továbbá microcephaliának és az agy egyéb fejlődési zavarának előfordulása microphthalmussal, mely szorosabb értelemben a colobomákhoz tartozik, v. Duyse az agy és szem ezen viszonyát úgy képzeli, hogy az agygyomrokban felszaporodott abnormis mennyiségű folyadék nyomást gyakorol a primaer szemhólyagra s ennek a secundaerbe való átalakulását akadályozza. Az agy ezen anomáliája pedig v. Duyse szerint az amnion betegségeivel (pathologikus összenövések, nyomás, abnormis szűk volta) függ össze, melyet viszont az uterus megbetegedései, esetleg az anyától a magzatra átmenő toxinok (tbc., lues, alcoholismus, autotoxinok) idéznek elő. Hippel állatkísérleteinél sem az agy, sem pedig az amnion anomáliáját nem tudta megállapítani, de viszont nem terjeszkedhetett ki annyira, hogy azokat biztosan kizárja; a toxinok szerepét határozottan tagadja s ezideig tisztázott okot a hereditásban látja, mely a mesoderma atypikus viselkedésénél szerepel. * * * Kedves kötelességemnek tartom e helyen hálás köszönetét mondani Wessely professor úrnak (Würzburg), ki az esetet közlés czéljából nekem átengedte s értékes tanácsaival ellátott, valamint Vermes Lajos dr., egyet, magántanár úrnak, a szövettani laboratórium vezetőjének, ki a szövettani vizsgálatoknál volt szives nagybecsű tanácsaival támogatni. Vili. A cornea elastikus rostjairól. Szövettani tanulmány. Irta: Rados Endre dr., egyetemi tanársegéd. A vizsgálók egész sorozatát foglalkoztatta már régóta azon kérdés, vájjon tartalmaz-e normális viszonyok között rugalmas rostokat az emberi szaruhártya. A sclerára vonatkozólag ez már régen bebizonyosodott s ez csak növelte a vizsgálók érdeklődését, mivel a tunica fibrosa ezen két része fejlődéstanilag és szövettanilag egyaránt számtalan közös tulajdonsággal bir. A szaruhártya szövettani szerkezetének tisztázásán kívül fontos klinikai vonatkozása is van, mert elastikus rostok jelenléte által könnyen érthetővé válik a szaruhártya normális viszonyok közötti nagy ellenállási képessége s az a klinikai tapasztalat, hogy sokszor egészen vékony szaruhártyaréteg a fokozott intraocularis nyomásnak mily nagy mértékben képes ellenállni. Éloui (1880) nem tartja jelenlétüket való
