Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
100 megszűnik, míg a belső magvas réteg és a retina rétegei változatlanul haladnak tovább a nerv. opt. elé. Tehát azon szokatlan kép tárul elénk, hogy a nerv. opt. előtt — hol a papilla n. opt.-nek kellene kiképezve lenni — a retina egyes rétegeit találjuk a külső rétegek kivételével. A belső magvas réteg a papilla n. opt. helyére vonul oly módon, hogy egy helyen visszahajlásra való tendenliát mutatva, kissé megvékonyodik, majd ismét eredeti szélességében az art. centrális nervi optici elé húzódik, ott azután ismét visszahajlik, majdnem a scleralis gyűrűig húzódik vissza, itt azután mint különálló réteg néhány szétszórt magcsába felbomolva, megszűnik, vagyis a belső magvas réteg egy kettőzetet alkot. A ganglionsejtréteg egyes elemei kifejezett réteget alkotnak a normális retina fölött is, de még kifejezettebb a ganglionsejteknek tömörülése a papilla nervi opt. helyén, a hol sűrűn egymás mellett láthatók a sok protoplasmájú és sötét maggal biró sejtek, a melyek párhuzamosan haladnak a belső magvas réteggel és ennek visszahajlását is követik ; de ezen visszahajlott réteg hamarább szűnik meg, mint a belső magvas réteg. Ilyeténképpen a ganglionsejtréteg duplicaturája a visszahajlott belső magvas réteg és a nerv. opticus idegállománya közé szorul, közöttük azonban még a közbeiktatott réteg is van, a mely részben az idegrostréteg jellegével bír, részben pedig sűrűbb, elnyúlt magvakkal biró szövetből áll, mely szövetből a továbbiakban a coloboma területére részben ráterjedő és ismét a retina rétegeit sejtető hártya verődik össze; ezen közti szövetállományban néhány vékonyfalzatú véredény átmetszetét találhatjuk. Az idegrost-réteg szálazata ezen duplicatura belső felszínén durvább szálazatú s egyes helyeken rendezetlen, magvas elemei falszaporodottak.
