Szemészet, 1912 (49. évfolyam, 1-4. szám)
1912-05-19 / 1-2. szám
8 június hó 29.-én a minister úr megbízásából a hajóorvos által teljesített vizsgálat alkalmával jelen voltam s meggyőződtem róla, hogy a kivándorlók legfeljebb 1—2%-a szenved valódi trachomában s a többi más jelentéktelen kötőhártyagyuladásban. Az angol hajó (Cunard-line) orvosa kijelentette, hogy kénytelen így eljárni, mivel az amerikai egészségügyi hatóságok minden olyan utast, kinek kötőhártyáján a legkisebb érdességet találnak, visszautasítanak. Világos, hogy ez a kérdés csak részben közegészségi s inkább politikai. Az 1903. évi bevándorlási törvény szerint az Egyesült-Államok nem eresztik be azokat, kiknek ragályos bajuk van (persons afflicted with a loathsome of with a dangerous contagious disease). A midőn tehát az Egyesült-Államok kormánya a túlságos bevándorlást csökkenteni akarja, e paragraphust nagy szigorúsággal kezelteti s így a különben ártatlan kötőhártya-hurutokat is visszautasítják. Ehhez járul még a trachoma nehéz diagnosisa is. Ezen körülmény a magyar kivándorlókat keményen sújtja. Megesik, hogy a midőn már mindenét pénzzé tette s hajóra akar szállani, akkor értesül, hogy nem engedik át. S mit szóljak azon szívszaggató jelenetekről, a midőn a család egyik tagját utasítják vissza, vagy a midőn az ügyei rendezése czéljából hazajött családtagot nem eresztik többé vissza övéihez. Pedig nagyon gyakori azon eset, hogy a betegséget Amerikából hozta haza! Mindezen viszonyokat enyhítette, ha nem is sanálta, Tisza István gróf minister azon intézkedése, melylyel a budapesti keleti pályaudvaron egészségügyi ellenőrző állomást létesített s az orvosi teendők ellátásával szakértő szemorvost: Scholtz Kornél dr., akkor egyetemi szemklinikái tanársegédet bízta meg, ki az állomás rövid fennállása alatt 22.000 egyént vizsgált meg. Ilyen módon a trachoma elterjedése szempontjából is rendkívül értékes adatokat nyertünk. Eddig teljesen ismeretlen, trachomagóczok fedeztettek fel, melyek a betegség tovaterjedésére újabb kiinduló pontokat szolgáltatnak. A budapesti közbeeső állomást a minister úr félévi fennállás után beszüntette. Az előbb vázolt viszonyok azonban égetően szükségessé teszik, hogy decentralizált közbeeső vizsgáló állomások létesíttessenek. De szükséges, hogy a közegészségi és kivándorlási osztály együttes megállapodása alapján a kivándorlók már az útlevél szerzésekor felvilágosíttassanak az Egyesült-Államok 1903. évi törvényéről s annak végrehajtási utasításairól. Az ország trachoma-ügyére azonban még fontosabb a visszavándorlók trachomája. Amerikában a bányákban s gyárakban sok kivándorlónk kapja meg a trachomát. Ezek egy része eleinte ott gyógyíttatja magát, de mikor már pénze fogytán van, hazajön, mások, kiknek baja nem olyan súlyos, gazdasági vagy családi okokból jön haza s nem egyszer addig trachomamentes vidékekre hurczolja be és terjeszti tovább a bajt. Ezért nagyon szükséges, hogy a visszavándorlók szemei lehetőleg már érkezésükkor, vagy mivel a legtöbben nem Fiúméban kötnek ki, s azután vasúton folytatják útukat, a községben való visszatelepedésükkor vizsgáltassanak meg s gyógyíttatásukra alkalmat nyerjenek. 1906-ban benyújtott összefoglaló jelentésemben reámutattam annak szükségére, hogy a védekezési eljárás törvényhatóságonként megállapíttassék. Hasonlóképp járnak el, a mint ezt az azóta közzétett jelentésből tudjuk, Poroszországban, a hol minden kerületben megállapítják a rész
