Szemészet, 1912 (49. évfolyam, 1-4. szám)
1912-05-19 / 1-2. szám
3 nyújtson arra, hogy a legnehezebb megélhetési viszonyokkal küzdő vidéki orvos otthagyja foglalkozását és családját. A járólagos gyógykezelés nehézségei helyenkint szinte leküzdhetetlenek. A közlekedési nehézségek, a munkások vándorlása, a népnek szétszórt tanyákon való lakása, a babonaság mind olyan akadályai, melyeken az sem segíthetett, hogy az 1876: XIV. t.-cz alapján kényszergyógyításra megvan a törvényes alap. Mindezekhez járult az is, hogy Feuer utolsó éveiben törekvései nem részesültek olyan támogatásban, mint kezdetben. A közegészségügy nagy hiányai mellett egyesek azt vitatták, hogy akkor, a midőn a heveny fertőző betegségek, a tuberculosis, a venereás betegségek ellen nem küzdünk elég erélylyel, nincs értelme, hogy a trachoma olyan nagy figyelemben részesüljön: oly felfogás, mely semmiképp sem indokolható. Bármely betegség, de különösen bármely fertőző betegség ellen való küzdelem eredményei nemcsak magának a kérdéses bajnak káros következményeit hárítják el, hanem a közegészségügy egyéb ágaira is kedvező befolyást gyakorolnak. Már pedig Feuer-nek sikerült olyan szervezetet létesíteni, mely alkalmas arra, hogy a betegség nagyobb elterjedésének gátat vessen, ezen keretek meglazítása az összes eddigi eredményeket is romba döntötte volna. Érthető tehát, hogy élete alkonyát nagyon elkeserítették. Egyetlen elégtétele volt az elismerés, melyben a megalkotott rendszer külföldön s elsősorban Poroszországban részesült, hol a magyar védekezési eljárást mintául vették. Feuer 1902. év őszén meghalt s a közegészségügyi osztály javaslatára Széli Kálmán ministerelnök a trachomaügy kormánybiztosául a budapesti egyetem egyik szemésztanárát nevezte ki. E feladatra azért vállalkoztam, mert ismeretes volt előttem, hogy éppen a trachomaellenes küzdelem szervezésében Poroszországban a berlini, königsbergi, hallei egyetem szemésztanárai sikerrel működtek közre s azt is láttam, hogy Tauffer Vilmos tanártársam a bábaügy terén ilyen minőségben jelentékeny sikereket ért el. Első feladatomul tekintettem, hogy a hazai és külföldi viszonyokat személyes tapasztalás útján megismerjem s csakhamar meggyőződtem arról, hogy ha a törvényalkotásban, a czélszerű intézkedések kezdeményezésében megelőztük Poroszországot, a végrehajtásban messzemessze elmaradtunk Poroszországban 1897-ben (tehát három lustrummal később mint nálunk) állapították meg a védekezés programmját és pedig tanácskozáson, melyet a ministerium egyetemi tanárok közreműködésével tartott. A ministerium elfogadta Kuhnt königsbergi egyetemi tanár javaslatait s azok megvalósítására a költségvetésbe évi 350.000 márkát vett fel. Kuhnt javaslatainak főpontjai a következők. 1. Tanfolyamok az orvosoknak a trachoma felismerésében és gyógyításában való kiképzésére. 2. A königsbergi egyetemi szemklinikához trachoma-osztály csatolása. 3. Az iskolák gondos átvizsgálása a kiképzett orvosok által s a trachomás gyermekek gyógyítása szemklinikán, szemkórházban, vagy szemészeti osztályon. 4. A kórházból elbocsátottakat a helybeli orvosok tovább gyógyítják. 5. A lakosságot felvilágo
