Szemészet, 1912 (49. évfolyam, 1-4. szám)
1912-05-19 / 1-2. szám
21 Közlések a budapesti kir. magy. tud.-egyetem. I. sz. szemklinikájáról. (Igazgató : Grósz Emil dr., m. k. udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanár.) I. A szemhéjszéli gyuladások gyógyítása noviformkenőcscsel. Irta: ifj. Liebermann Leó dr., klinikai tanársegéd. A szemhéjszél chronikus gyuladásainak (blepharitis ciliaris vagy marginális) számos esete van, mely igen makacs természetű és a legtöbb kezeléssel daczol, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az e fajta bajok ellen ajánlott gyógyszerek és eljárások nagy száma. Főleg a nem genyes blepharitisekre áll ez; vannak ugyan a fekélyes-genyes szemhéjszéli gyuladásnak is idült lefolyású esetei, melyekből többé-kevésbé súlyos következményes állapotok is származhatnak, de ilyenkor többnyire a betegség elhanyagolása az oka annak, hogy elhúzódik. Hiszen elég gyakran látunk az ambuláns kezelésben oly eseteket, midőn a hónapokon vagy éveken át fennálló vagy ismételten kiújuló ilyen blepharitis rövid néhány nap alatt meggyógyul, ha a beteg kórházi ápolásba kerül, pedig a gyógyítás akkor is csak ugyanabból áll, a mit addig rendeltünk a betegnek, de a mit az esetleg nem végzett eléggé gondosan. A nem genyes szemhéjszéli gyuladásoknak főképen két alakja különböztethető meg: olyan, mely a kötőhártya chronikus hurutjával (rendesen a Morax-Axenfeld-íé\e diplobacillustól okozott conjunctivitissei) jár együtt s blepharo-conjunctivitis néven ismeretes — másrészről a szemhéjszél önálló megbetegedése, a kötőhártya részvétele nélkül. Az előbbi alaknál a kötőhártya belövelt és hurutosan duzzadt, belöveltség és néha excoriatio látszik a szemhéj szélén, különösen a szemzugokban. A szempillák tövén beszáradt váladékból és hámpikkelyekből álló csomócskák tapadnak, körülvéve a pillaszőröket kilépésük helyén. A kötőhártyahurut nélküli szemhéjszéli gyuladás a szemhéjszél száraz seborrhoeájából áll, több-kevesebb belöveltséggel. Ennek okáról nem sokat tudunk ; különböző ártalmak, melyek a szemmel együtt annak védőkészülekeiben is hyperaemiát okoznak (pl. nem korrigált fénytörési hibák), bizonyára csak mint a baj létrejöttét előmozdító tényezők szerepelnek, nem pedig mint közvetlen okok. Elhárításuk a therapia szempontjából mindazonáltal fontos. A gyógyításra való tekintettel a blepharitisnek különböző említett fajai jól megkülönböztetendők egymástól. Az ulcerosus alak — tulajdonképen a pillaszőrtüszők genyes folliculitise — a therapiának nem szokott nagyobb nehézségeket okozni, ha csak általános sebészi elvek szerint járunk el : fődolog, hogy a beszáradt genypörkök eltávolítása, esetleg egyes elgenyedt szőrtüszők megnyitása által a genynek lefolyást biztosítsunk s ilyen módon a genyedés terjedését s nagyobb területek kifekélyesedését megakadályozzuk; egyszersmind a még ép részeket antiseptikus anyagokkal, legczélszerübben kenőcs alakjában, védjük a fertőzés ellen. Többnyire ennek megfelelő eljárásokat szoktak ugyan követni, de
