Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-04-02 / 1. szám
5 processusát összeköti a maxilla superior felhágó apophysisének posteriorsuperior és az unguis anterior-superior részletével. Lefelé haladva, lemeztelenítjük a maxilla superior felhágó apophysisének és a crista lacrymalis anterior egész elülső felszínét, majd az egész fossa sacci lacrymalist mélyen le a ductus naso-lacrymalis külső nyílásáig. A periosteum lefejtése után a csontot gyorsan leszárítjuk és egy adrenalin-cocain-tamponnal befedjük. Most következik az orr érzéstelenítése és vértelenítése cocain és adrenalin segélyével. Ennek elvégzése után a csont resectiója következik. Ez keskeny vésők és kalapács használata mellett történik és teljesen megfelel annak a csonlrészletnek, a melyről a periosteumot lefejtettük, vigyázva, hogy az orr nyálkahártyáját meg ne sértsük, vagy át ne lyukaszszuk. Ha a resectio a fent leírt módon és területen történik, a defectus rendesen az orrba nyílik a középső orrkagyló elülső vége előtt. Csak kivételesen fordul elő, hogy a kimetszendő csontrészlet elülső segmentuma mögött néhány ethmoidealis sejtet találunk. Ugyancsak kivételesen, de előfordulhat, hogy a csontrészlet felső segmentuma mögött néhány frontalis, vagy hátsó segmentuma mögött néhány lacrymalis sejtet nyitunk meg. Ezek esetleg, de nem szükségképpen, eltávolíthatók. Megnyitásuk nem jár semmi veszélylyel s így nem komplikálják az operatiót. Thorsch, Elsclmig felszólítására 82 esetben reszekálta a fentemlített csontrészletet s az így nyert defectus 65 esetben direct az orrüregbe nyílt. A következő lépés a könnytömlő belső falának eltávolításából áll, mely csípő és olló segélyével történik. Ezt az orr nyálkahártyájának resectiója követi. A készítendő nyílásnak alak és nagyság tekintetében, a mennyire lehet, egyeznie kell a megmaradt könnytömlőrészlettel. Ajánlatos a kimetszés előtt megvizsgálni, vájjon a két nyálkahártya könnyen hozható-e érintkezésbe a csont defectusán keresztül. Ezt aképp végezzük, hogy egyik kezünk kis ujját az orrba vezetjük s az orr-nyálkahártyát kifelé nyomjuk, ugyanekkor befelé nyomva a könnytömlő nyálkahártyáját másik kezünkkel. Ha azt látjuk, hogy ezek érintkezése nehézségekbe ütközik, a csontdefectust nagyobbítanunk kell. A nyálkahártyakimetszést magát is aképp végezzük, hogy hasonlóképpen az orrba vezetett kis ujjunkkal, vagy szondával, a nyálkahártyát a defectus felé szorítva megfeszítjük s a szükséges részletet egy hegyes szikével kimetszszük. Ezután a csontszéleket pontosan legömbölyítve, a bőrmetszést néhány öltéssel zárjuk és enyhe nyomó kötést helyezünk a szemre. Figyelmünket most az orra fordítjuk. Ha operatio közben kitűnt, hogy a középső orrkagyló eltávolítása szükséges, azt kimetszszük, jobb azonban ezt néhány nappal előbb elvégezni. Ha minden rendben van az orrban, abba egy jodoformcsík-tampont helyezünk be, melylyel az orr-nyálkahártyát kifelé nyomva, annak a könnytömlő külső falával való érintkezését és összenövését biztosítjuk. A beteget most ágyba fektetjük, felszólítva őt, hogy nyugodtan maradjon és ne fújja az orrát. Ha minden rendben megy, a tampon az orrból a negyedik napon eltávolítható. Ha a tampon eltávolítása után az orrban beszáradt váladékpörköket találunk, azokat néhány óráig tartó enyhe tamponálással távolítjuk el s azután natrium boratum és saccharum lactis port fujtatunk az orrba. Ha csak hypersecretio van jelen pörkképződés nélkül, bismuth-por befujtatásával szüntetjük ezt meg.
