Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-04-02 / 1. szám
I a kitágított, de fel nem hasított könycsövecskén át eszközölhető. 4. A könytömlő kitágulása, nyálkás-genyes vagy genyes tartalommal. Ilyenkor többnyire szükséges a könytömlő kiirtása, azonban a szerző még ezen esetekben is törekedve a conservativ therapiára, ajánlja a könytömlő incisióját s ezen nyíláson át a könyorrvezeték szondázását, ennek sikeressége esetén pedig a könytömlő óvatos edzését chlorzink-oldattal. Ezen kezeléssel több esete gyógyult. 5. Fistula sacci lacr. esetében szerző a sipolynak és magának a könytömlőnek széles feltárását, edzését és tamponálással sarjadzás útján való begyógyítását ajánlja. 6. A könymirigy kiirtásának indicatiója ritka. Kiirtás helyett cauterizálni is lehet a mirigyet, kellő feltárás után. (La clinique ophtalmologique, 1911 januári füzet.) ifj. Liebermann Leó dr. A keratitis parenchymatosának chorioiditis disseminatával való szövődményéről értekezik Galezowski. A lues hereditaria tarda által okozott keratitis parenchymatosának a szerző által észlelt úgyszólván valamennyi esetében a cornea feltisztulása után végzett gondos szemtükri vizsgálat chorioiditis disseminatát derített ki, mely főképpen a szemfenék peripheriájában volt erősen kifejlődve. Szerző e körülménynek azon szempontból tulajdonít nagy fontosságot s tartja szükségesnek figyelembevételét valamennyi esetben, mert úgymond, megtörténhetik, hogy ezen megbetegedés a cornealis folyamat gyógyulása után is még progrediálhat s azért szükséges lehet, hogy az antilueses gyógykezelést a keratitis gyógyulása után is még folytassuk. (Recueil d’Ophtalmologie, 1910 novemberi füzet). [Bár az antilueses kezelés hatásosságát heredoluetikus keratitis parenchymatosa eseteiben sokan kétségbe vonják, nem lehet kizárni, hogy ezen uvealis megbetegedésre jótékony befolyása van, a mi újabb indok volna annak alkalmazására. — Ref.j ifj. Liebetmann Leó dr. A kiirtott könytömlő pótlását véredénynyel megkísértette Rollet. A vena mediana cephalicának 1 cm. hosszú darabját két lekötés közt kimetszi s a kiirtott könytömlő helyére téve, finom szondát vezet rajta keresztül, mely felfelé az alsó könycsövecskével, lefelé a könyorrvezetékkel hozza összeköttetésbe, mindkettőn áthaladva, az új vezetéket. A közlés idején az eredményről még nem tudott nyilatkozni, azonban lehetségesnek tartja a sikert azért, mert urethrát is sikerült már visszérdarabbal pótolni. (Revue générale d’ophtalmologie, 1910 nov.). ifj. Liebermann Leó dr. A Samoa-szigeteken előforduló sajátos, fertőző kötőhártyabántalom ismertetését közli A. Leber és Prowazek. Acutan kezdődő, mihamar chronikussá váló megbetegedés, melynek első időszakát a tarsalis kötőhártya és a felső és alsó áthajlási redők lobos duzzadtságán kívül a hám tömeges desquamálása jellemzi; a második időszakban a papillaris hypertrophia lép előtérbe, néha kevés, trachomához hasonló csomóképződéssel, a harmadik időszakban a conjunctiva bántalmazott részeinek atrophiája áll be, az áthajlási redők megrövidülnek, gyakran hídszerű ránczok képződésével. A bántalom súlyosabb alakjait a corneán felszínes, a mélybe ritkán terjedő, renyhe jellegű fekélyesedés szokta 56
