Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-04-02 / 1. szám
50 ablatio retinae. De megjegyzi, hogy 125 operált szemnél egyszer sem bukott elő egészséges üvegtest és ablatio retinae sem fordult elő, mely tisztán az üvegtestveszteség mennyiségétől függ. Szerző az iridectomiát nagyon kicsinyre csinálja és gondosan visszasimítja a colobomaszárakat. Az operatio nagyon kevés utókezelést igényel. A bandage előtt egy kevés ung. hydrarg. oxyd. flavummal keni be a csukott szemhéjak szélét. Atropint nem használ. Orvosságul legfeljebb az amerikaiak kedvencz „Blue Pill“-jét adja vagy pióczákat alkalmaz. Két makacs iritisnél natrium salicylicum tett kitűnő szolgálatot. Mac Kechnie rendkívül meg van elégedve az új műtét eredményeivel. 500 intracapsularis extractiót csinált Smith assistálása mellett s azóta minden hályogot iuvenilist kivéve, így operál. Soha sincs súlyosabb üvegtest-előesése, mindig csak egy pár csöpp, mely az esetek 6%-ában fordul elő. De prolapsus iridist elég gyakran észlelt; ez rendesen nem okozott nagyobb bajt, csupán a gyógyítást lassította és a pupillát húzta le egy kevéssé. A beteg koromfekete pupillája és a biztos tudat, hogy látása még fokozatosan javul, mindenesetre felérnek az operatio fáradságaival. Sok szerző, köztük a prágai Elschnig is, Smith fényes eredményeit race-beli különbségeknek tudja be; ezekkel szemben Mac Kechnie hangsúlyozza, hogy itt csupán a Smith-féle technika nem precíz kivitele lehet a rossz eredmények oka. Alaposan ráczáfol Mac Kechnie e nyilatkozatára Kilhelley, ki nagyon rossz eredményekről számol be és hevesen támadja Smitht. 23 esetet közöl, melyben az operatiót maga Smith végezte Bombayban való tartózkodása alatt. Az operatiók közben tokrepedés 5, üvegtestelőesés 2 esetben történt. További complicatiók: irisbecsípődés 5, tokmaradványok 4, iritis 7, üvegtesti homályok 9 esetben. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Smith ezen operatiókat megfelelő segédszemélyzet nélkül, egy neki idegen helyen végezte és az utókezelésre semmi befolyást nem gyakorolt. Ezen eredmények és a saját maga által végzett 500 intracapsularis hályogextractio alapján szerző a következő következtetést vonja le: „Ezen esetek világosan mutatják, hogy az intracapsularis extractio után a rossz eredmények százaléka igen nagy, még akkor is, ha az operatiót maga Smith csinálja. Részemről tudom és érzem, hogy a beteg általában ezen műtét által teljesen fölösleges veszélynek van kitéve“. Sattler és Stuart hangsúlyozzák az operatio nagy technikai nehézségeit és csak kivételes ügyességű operateurnak ajánlják. Baker többre becsüli a régi módszert. A Smith-féle operatio után nagyobb a reactio, hevesebb a fájdalom és lassúbb a gyógyulás. A látás sem olyan jó, mint a milyennek várni lehetne. Clark szerint e számos balsiker részint annak tulajdonítható, hogy a Smith-féle műtét nehezen érthető meg leírásból. A széliében használt leírások sem felelnek meg Smith módszerének. Mint láttuk, ezen új műtétnek vannak támadói is; de még sokkal nagyobb azok száma, kik bizonyos lenézésszerü közönynyel fordulnak el tőle és ab ovo helytelennek nyilvánítják. Míg amerikai és indiai orvosok között bizonyos áramlatok indultak meg pro és contra, addig különösen Európa az, mely távoltartja magát minden ezirányú discussiótól. Csak utóbbi időben kezdenek egyesek foglalkozni vele. így mellette argumen
