Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-04-02 / 1. szám
I kezésekor ne mulaszszuk el a pontos functionalis vizsgálatot és kétes esetekben a tensiónak Sc/nofe-tonometerrel ellenőrzését. Azt mondottuk, hogy cataracta senilis in oculo glaucomatoso vagy glaucoma in oculo cataractoso esetén a két betegség egymással okozati összefüggésben nincsen, de összekötő kapcsot találhatunk a „senilitas“ban, ha Czermakhoz tartjuk magunkat Czermakc ugyanis a retentiós theoria alapján állva, 1897-ben megalkotta a glaucoma senile fogalmat olyan esetekre, midőn a csarnokzúg elzáródása és így a retentio létrejövetele nem organikus, hanem mechanikus tényezőkre vezethető vissza, a melyek között senilis elváltozások szerepelnek. A mi a therapia kérdését illeti, mindenki egyetért abban, hogy medicamentosus és operativ úton a glaucoma ellen kell mindenekelőtt küzdeni. Arit1 a therapiára vonatkozólag így nyilatkozik még 1884-ben: „A mióta immár képesek vagyunk cataractás szemben fellépett glaucomát bizonyossággal felismerni, vagy legalább is majdnem biztos valószínűségi diagnosist megtenni, még mielőtt az a második stádiumba jutott, módunkban van az ilyen szemeket a biztos pusztulástól megóvni azáltal, hogy az extractio előtt (legalább hat héttel) iridectomiát végzünk. “ Figyelemre méltó ezen vélekedést bevezető megjegyzése: „Wenn man an einem Auge mit Cataracta das gleichzeitige Vorhandensein von Glaucoma übersieht, vielleicht weil Lichtschein und Projection sich so wie bei einfacher Cataracta verhalten, so kann Einem leicht passiren, was unseren Vorfahren bei Vornahme einer Cataracta glaucomatosa, oder bei der Abtragung eines Hornhautstaphyloms an einem durch Drucksteigerung amaurotisch gewordenen Auge widerfuhr, nämlich, dass man gleich nach dem Hornhautschnitte oder einige Stunden darauf eine heftige Blutung aus dem Auge bekommt, in dem Gefässe an der Aussenfläche der Chorioidea bersten und das zwischen Sklera und Chorioidea ergossene Blut die Chorioidea sammt Allem, was davor sich befindet, zur Oeffnung herausdrängt und den Bulbus schliesslich auch der Form nach zerstört.“ ad 3. Ezen kórformáról az anamnesisben mindig azt kapjuk, hogy máról-holnapra minden előzetes glaucomás tünet nélkül támadt a fájdalom és borult el teljesen a látás. Ezen kórforma klinikai képe rohamban a duzzadt lencse mellett az acut glaucomás roham megszokott jelenségeit mutatja, azontúl rendkívül sekély csarnok, duzzadt lencse, tensioemelkedés; kezdeti stádiumban relativ jó functiókat találunk, kedvező prognosist nyújt. Ezen kórforma pathologiáját a következőkben foglalhatjuk össze. A nem sérüléses cataracta senilis normális lefolyásában is az elszürkülés előhaladtának megfelelően egy ideig a lencse mind több vizet tartalmaz és duzzad : ez a cataracta senilis intumescens. Ha ez a duzzadás fokozott mértékben történik, a lencse térfogatában hirtelen megnövekedik, a mellső csarnokot megszűkíti és a csarnokzúgot elzárva (tisztán mechanikusan) megteremti a glaucoma tekintetében eddig ép szemben a glaucomára való helyzetet, illetőleg más szemben a meglevő dispositiót fokozza és ezáltal acut glaucomás roham kitörését kiváltja. Ezen lehetőséget Czermak6 glaucoma-magyarázata fedi és még kiegészítjük azon adataival, hogy míg a csarnokban a tensio emelkedik, a levezető sinus venosusban a nyomás csökken, az iris pedig a trabeculum sclero-cornealehoz vonatik; ezáltal ugyanakkor az iris idegei ingereltetnek. Ha a m. sphincter pupillae ezen izgalom következtében 22
