Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
160 egymással nem azonosak, csak értelmileg állanak egymással vonatkozásban, minden lelki kényszer nélkül azok egyesítésére. A II. fokozatban olyanok vannak, a melyek a különböző jegyeken kivüí még azonosokat is tartalmaznak, a melyek az egyesítésre éppen lelki kényszerként szerepelnek, úgy hogy eredményképpen csak egy képet látunk. A III. fokozatban a képek mindkét részről egyenlők, de nem egybevágó részeket tartalmaznak, azaz hogy az azonos dolgok egymáshoz viszonyítva bizonyos eltolódást mutatnak oly módon, hogy — a két szem képének egyesítése folytán — stereoskopos látás jön létre. Az I. fokozattal — megfelelő váltakozó megvilágítással — elérjük azt, hogy a gyermek a monocularis látásból áttér a képek két szemmel való egymás melletti, majd egymásbani látására. Az I. sorozat alapja a többi kettőnek, mert a II. sorozattal már egy bizonyos fusiós kényszert alkalmazunk, a melylyel az — amblyoskopkarok mozgásával — a szemek állását fokozatosan befolyásolhatjuk. Még erősebb ezen fusióra való lelki kényszer a III. sorozat képeinél. Minthogy lelki tényezők közreműködése a gyakorlatoknál szembetűnő, szükségképpen az agykéregben kell keresnünk a fúziós művelet helyét. Példával is bizonyítja szerző ezen föltevést Marburgnak parasztlakosságát hasonlítván össze Berlinnek értelmesebb lakosságával a mikor az utóbbit, a kezelésre nézve sokkalta jobb médiumnak és az eredményre vonatkozólag jobb prognosisúnak találta. A lelki tényezők közreműködése teszi érthetővé és egyszersmind alkalmassá az egész eljárást a functionalis amblyoskopia kezelésére, olyan rossz látásnál tehát, melynek okát az objectiv elváltozásokban találni, azokból magyarázni nem tudjuk. Az ok itt lelki gátlásokban rejlik és ezek gyakorlat által kiküszöbölhetők. Minthogy a gyakorlatok szellemileg fárasztók, ép ezért az egyesek 5—10 percznél tovább ne tartsanak. 4—6 gyakorlat után már stereoskopikus látást érünk el. A szemek egyenközű állása esetén a gyermeket megfelelő javító üveggel elbocsátjuk. Ha a correctio daczára is van még kancsal állás, úgy ezt az amblyoskopkarok mozgásával kezeljük tovább, míg parallel állást nem értünk el. Visszaesés esetén az eljárás megismétlendő. Az amblyoskop-gyakorlatok mellett a gyermek általános egészségi állapota is szemmel tartandó, tudván ennek nagy fontosságát és hasznát a kancsalság kezelésében. A peripheriás iridectomiáról ír Adolf H. Pagenstecher (Archiv f. Augenheilk. 69. köt. 3. f.) Szerző szerint ez oly műtéti eljárás, mely leginkább biztosít az iris előesése ellen. Kerek pupillás hályogmütétnél több biztosítékot nyújt ez irányban, mint az iris alapján történő egyszerű bemetszés. A műtét menete a következő: a lencse eltávolítása után csípővel előhúzzuk az iris gyöki részét és belőle egy kis darabkát kivágunk. Minthogy a kívánt kis rés készítése aránylag nehéz, különösen hogyha a metszést kissé igen körzetileg készítettük, vagy ha a beteg rosszul tart, ezért Pagenstecher egy általa készített lyukasztót, iriscsákot (Irisstanzer) ajánl. Ez egy ollóalakú műszer, mely csakis horgasán hajlított
