Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)

1911-12-10 / 3-4. szám

151 A jodsavas kezelés kivitele. Edzésre alkalmasak azok az esetek, melyek már nem váladékosak és a hol a kötőhártya nem nagyon lobos. Persze az volna a legjobb, ha előbb mikroskopice meggyőződnénk, hogy nincsenek kórokozó mikro­­organismusok a kötőhártyán, vagyis, hogy ez teljesen steril, hol bátran végezhetjük e kis műtétet, de ettől még nagyon messze vagyunk. Ma még nagyon kevés gyakorló orvos és még kevesebb trachoma-orvos van berendezve bakteriológiai munkálatok végzésére. Addig is, míg ilyen álla­potok lesz nek, elégedjünk meg a fenti kritériumokkal. A gyógyeljárás három részből áll, ú. m.: 1. érzéstelenítés, 2. edzés, 3. utókezelés. 1. Érzéstelenítés. A vidéki orvos vagy trachoma-orvos, minthogy tömegek kezeléséről van szó, jól teszi, ha még a betegek kezelése előtt kiválasztja az edzésre alkalmas eseteket. Ezeket külön ülteti és időköz­ben elvégzi a kötőhártya gondos érzéstelenítését. Tapasztalataim szerint 5%-os cocainum hydrochloricum-oldat néhány cseppje, 6—8-szor csep­pentve 1—2 percznyi időközökben az alsó áthajtási redőbe, a kötő­hártyát teljesen érzésteleníti, a mit különben a cornealis reflex kimara­dásával és a pupilla tágultságával eléggé ellenőrizhetüuk. Így minden időveszteség nélkül, betegei ellátása után, rögtön hozzáfoghat az orvos az edzéshez. Természetes, hogy a subconjunctivalis injectióval történt érzéstelenítés sokkal tökéletesebb és az áthajlási redők is jobban hozzá­­érhetők az edzésnél. Ez utóbbi érzéstelenítési mód azonban nélkülöz­hető, mert itt csak felületi érzéstelenségre van szükség, másrészt meg nehezen is vihető ki, mert a kis intelligentiával biró falusi emberek, de különösen a gyermekek — mint föntebb is említettem — félnek a mű­szertől és ez is az, mert csillog. Nehezen vihető ki továbbá azért is, mert ezen betegek nyugtalanul viselkednek, így pedig csak teljesen nyu­godtan tartó betegnél lehet érzésteleníteni. 2. Az edzés. Ez két szakaszból áll. A) Az alsó áthajlási redő feltárása és edzése. Ez úgy történik, hogy bal kezünk hüvelykujját a pillaszőrök alatt az alsó szemhéjra teszszük és ezt lefelé húzzuk, mialatt a beteget felfelé nézetjük. Ugyanakkor ezen kéz mutatóujja enyhe nyomást gyakorol a felső szemhéj tarsalis részén le és befelé. Ily módon az egész alsó szemhéj kötőhártyája és az át­hajlási redő láthatóvá válik. A szemzúgokat pedig úgy tehetjük szemlél­­hetővé, hogy a beteget ellenkező irányba nézetjük, így pl. a külső zúg­nál fel és nasalis, a belsőnél fel és temporalis irányba. Természetes, hogy nagyon mélyen ülő szemgolyónál ez kissé nehezen megy, de kis gyakorlattal ezen akadály könnyen leküzdhető. Viszont könnyebb az eljárás, ha gyakorlott segéddel rendelkezünk, a ki a felső szemhéjra gyakorolt nyomással munkánkat lényegesen könnyítheti. De tervsze­rűen azért irom le részletesen a képzett segéd nélküli eljárást, mert a gyakorló orvos ritkán rendelkezik szakszerűen képzett segéddel. Ezen eljárás alatt a jobb kéz teljesen szabad, melylyel ily módon — miután már előzőleg a jodsavas pálczikát gondosan minden váladék­tól és nedvességtől megszabadítottuk — elvégezhetjük az edzést. Ez úgy történik, hogy a pálczikát kréta módjára a hüvelyk-, mutató- és középujj közé fogva, enyhén megérintjük azokat a helyeket, a hol csomók

Next

/
Oldalképek
Tartalom