Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
134 A Toti-féle radicalis eljárás s a könytömlő kiirtásával szemben, mint nagy előnyt emelem ki, hogy a könytömlő élettanilag annyira fontos functóija megmarad s a beavatkozás után külső heg nem marad vissza. Tudatában vagyok annak, hogy a rendelkezésemre álló esetek száma még igen csekély és nem jogosítanak határozott következtetésre. Az elért eredmények általában kielégítők s további kísérletezésre biztatnak. Orrműtétek által javult és gyógyult látászavarok. Irta : Baumgarten Egmont dr., egyetemi magántanár. A Budapesti Orvosi Újság „Gégészet“ mellékletében 1910 és 1911- ben (Monatsschrift für Ohrenheikunde 1910 és 1911-ben) 11 ilyen esetről számoltam be és mielőtt az összes 17 eseten tett tapasztalataimat öszefoglalnám, az utolsó időben megfigyelt hat esetet közlöm. XII. eset. Amblyopia ex spasmo orbiculare. Ezen eset igen érdekes és a megfigyelt és orrműtét által kezelt esetek között egyedül álló. A 40 éves férfinál 11 nap előtt meghűlés folytán a jobb szemen reflectorikus görcs lépett fel, mely azóta fennáll. Fejér dr. csak úgy vizsgálhatta a látást és szemfenéket, hogy segédje erővel széttartotta a szemhéjakat. A beteg ezen szemén csak szem előtt olvas ujjakat, a szemfenék ép. Melléküreg-megbetegedésre gyanús lévén, beteget hozzám utasította. Bal orr rendes. Jobb orban a középső kagyló inkább behúzódott, egész hosszában sötétvörös szemcsés sarjadzásokkal fedve, melyek érintésre könnyen véreznek. A kutasz mindenhol könnyen behatol és a rostacsont lemezei papirvékonyak és átdöfhetők. A betegnél az igazi, Woakes által leírt ethmoiditis necroticans van jelen. Ezen ethmoiditis ugyan nem jár igazi nekrosissal, mint ezt az alaposabb vizsgálatok kiderítették, hanem azáltal jön létre, hogy influenza, lues vagy más fertőzés folytán az ethmoidalis sejtek duzzanata vagy genyedése áll be, a sejtek nyálkahártyája beszüremkedik, kitölti a sejtek lumenjét idővel oly nagy mértékben, hogy a sejt csontos falaira oly nyomást gyakorol, hogy ezek usuráltatnak és mindig vékonyabbak lesznek, majd pergamentszerűek, sőt idővel teljesen resorbeáltatnak is. Ezen beteg orrfélben alapos kitakarítást végeztem és az összes beteg sejteket eltávolítottam, miáltal a középső kagyló helyén egy ujjnyi űr keletkezett. Már egynéhány perez múlva az orbicularis görcs teljesen megszűnt, a látás valamivel javult. Másodnapra a látás 5/so, ötödnapra V5 volt. Az eredmény fényes volt, mert a görcs rögtön megszűnt és ezáltal a látás visszatért. Az eset magyarázata kissé komplikáltabb, minden esetre az orbicularis görcs reflectorikusan a trigeminusból váltatott ki. A látászavar a görcs által volt magyarázható, talán retinaizgatás is volt jelen, melyet a szemtükörvizsgálattal még nem lehetett kórismézni, de lehetséges az is, hogy a látászavar a nervus ethmoidalis és a ganglion ciliare izgatása által jöhetett létre és pedig a trigeminusnak a nasociüaris ága útján. Az orbicularis görcs megszűnése után a retinainger megszűnt és a látászavar elmúlt. XIII. eset. Neuritis retrobulbaris. M. J. né, 38 éves betegnél a látás a jobb szemen két hét óta csökken, orrmegbetegedés gyanúja miatt Vermes dr. hozzám utasította. Visus jobboldalt 5/so, baloldalt 5/5. Centrális skotoma 18—20° között, szemfenéken feltűnő elváltozás nincs. Neuritis retrobulbaris oc. d. Az orrban jobb oldalt egy mogyorónyi bulla ethmoidalis, mely oly szorosan fekszik a septumhoz, hogy a vékony kutaszt alig lehet közöttük feltolni. Mint már többször előbbi idevágó közléseimben felemlítettem, ezen bullákat azonnal el kell távolítani, ha légzési akadályt nem is okoznak, mert a nasalis látászavaroknál ezen leletek a legjobb és legszebb eredményeket mutatták és a műtét halasztása egye-
