Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
Adatok az alkalmazkodás tanához. Irta : Id. Imre József dt\, egyet, tanár. 121 Az emberi szem alkalmazkodásában, a sok alapos kutatás ellenére, még mindig vannak kétes részletek. Nemcsak maga az alkalmazkodás erőmüvezete, a lencse alakváltoztatásának módja ad még sok okot további kutatásra s hoz felszínre váratlan tényeket és magyarázatokat, hanem a szemorvosi gyakorlatban közvetlen fontosságú mozzanatok is: a lencse alakváltozásának és az ezt előidéző sugárizom összehúzódásának aránya (a manifest és latens közelpont viszonya), az alkalmazkodási értéknek a sugárizom erejétől való teljes függetlensége (Hess), a távolpontnak a magasabb korban való kitolódása, az alkalmazkodó erőnek a korral való csökkenése, ennek egyéni ingadozása, stb. adnak alkalmat gondolkozásra és vizsgálódásra. Minden ilyetén kutatásnak lehetőleg egyenlő eszközökkel kell történni és bár az egyszerűen gyakorlati vagy klinikai czélú adatgyűjtés nem használhatja is a laboratórium legélesebb és legfárasztóbb módszereit, azokat, a miket használ, jól kell megbírálnia és megválasztania. Ezért legelőször is a közelpont meghatározásának módjairól kivánom némely tapasztalatomat közölni s csak azután térek át a közelpont (vagyis az alkalmazkodó erő) ingadozásainak az eddigi ismereteket némileg kiegészítő megbeszélésére. I. 4 közelpont meghatározása. Az alkalmazkodó munka teljes hatását megismerjük azon legközelebbi pont helyének meghatározásából, melyet még a szem egészen tisztán lát; megmérve e pont távolságát a szem első gyűjtőpontjától (a mi a szaruhártya felszíne előtt 13 mm.-rel van) s e talált mérettel, milliméterekben kifejezve, elosztván 1000-et, megkapjuk a közelpont optikai értékét, dioptriákban kifejezve; ha például a közelpont a szem felszínétől 113 mm.-nyire van, akkor a gyűjtőponttól 100 mm.-re esvén, 10 dioptria értéke van; maga az alkalmazkodó munka értéke ebből kiszámítható, ha belőle a távolpont értékét levonjuk, ha az (My esetében) positiv véges távolban van és hozzáadjuk, ha negativ véges távolban van (H. esetében). Ha a szem például 2 dioptriás közellátó, 10 — 2 = 8 dioptria, ha 2 dioptriás távollátó: 10 + 2=12 dioptria az alkalmazkodás értéke. Ezeket az elemi dolgokat tulajdonképpen csak azért említem, hogy a közelpont megkeresésének összes körülményeit felmutassam. Annak tehát, hogy megtudjuk, mekkora munkát végez a szem, a végett, hogy a közelpontjára igazítódjék, első feltétele a távolpont megállapítása. Hogy ez miben áll és miképpen történik, azzal most és itt nem kell foglalkoznom. Külön feladat annak meghatározása, hol fekszik az a legközelebbi pont, melyről még éles képet kap (melyre tehát pontosan tud alkalmazkodni, de melyen belül már hajszálnyira sem tud) a szem. Némely esetben e pont finom megállapításának semmi komoly jelentősége sincs; ha fiatal és szabályos fénytörésű szemmel van ügyünk, nem tesz különbséget, hogy 80 vagy 90 mm.-t tesz-e annak a pontnak távolsága a szemtől; előbbi esetben 12'5, utóbbiban 1 l'l d.-ra megy az alkalmazkodás értéke s a szemorvos szempontjából ez közönyös. Még kevesebbet
