Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
114 higany-bedörzsölések alatt az állapot még súlyosbodott, a göb nagyobbodott s jóformán az egész csarnokot vaskos izzadmány töltötte ki. Bőr alá fél gramm salvarsant kapott, mire néhány nap múlva az izzadmány szívódni kezdett és deczember í.-én nagyobbára már el is tűnt. A pupillát izzadmányhártya tölti ki, a göbnek megfelelően a pupillaszél szélesen van lenőve a mellső lencsetokra. A beteg bedörzsöléseket kapott és ezen időn túl járóként kezeltük. Néhány hét alatt az izzadmányhártya teljesen felszívódott, a széles lenövés állandósult, a göb helyén azonban a szivárványhártya egész vastagságában felszívódott s ezen nyíláson át látni lehetett, hogy a lencsében elszürkülés kezdődik (1. 7. ábra). E szürkeség hetek alatt az egész lencsét elfoglalta, hónapok múltán pedig a keletkezett hályog felszívódásnak indult, úgy hogy most már tág pupilla mellett vörös visszfény nyerhető a széli részekről a lenövéssel ellentétes oldalról. Minden jel szerint tehát itt toxikus hatásról van szó, mely a szivárványhártya necrosisára és hályogképződésre vezetett. Ha nem is tulajdonítható ez az arsen direct hatásának, de nem zárkózhatunk el az elől az eshetőség elől, hogy az elhalt spirochaeták toxinja idézte elő e súlyos complicatiót. Hozzászólások: Waldmann Iván a bemutatások kapcsán röviden ismerteti az arsenobenzollal elért eddigi eredményeket. Az irodalomban mintegy 500 esetről referálnak, melyek az egyes betegségek szerint a következőképpen oszlanak meg: Szemhéj gummájánál 5 ízben kísérleteztek; mindannyinál rövid időn belül teljes gyógyulás következett. Hasonló jó az eredmény a conjunctiva primaer sclerosisánál is; itt is 5 eset van közölve, melyek mindegyike feltűnő gyorsan gyógyult az injectióra. Pemphigus luet. conj. 3 esete közül egynél láttak jó hatást. Keratitis parenchymatosánál 130 esetben alkalmazták az arsenobenzolt, de sajnos épp itt, hol valóban egy gyorsan ható szerre volna szükség, hatástalannak bizonyult; olykor — úgy látszik — gyorsította a folyamat lezajlását, de a legtöbbször egyáltalán nem befolyásolta. Hogy a kerat. parenchym. leghálátlanabb terrénum az arsenobenzol számára, azt eléggé megmagyarázza a cornea ismert anyagcseréje, valamint itt a luesnek gyakori társulása tuberculosissal. Már sokkal szebb az eredmény a sclera luetikus bántalmainál (6) scleritis luet., gumma sclerae, iridoscleritisnél; mindezeknél néhány napon belül teljes gyógyulást észleltek. Kiválók az eredmények az uvealtractus megbetegedéseinél, különösen pedig iritis plasticánál és papulosánál; feltűnő itt az izzadmány gyors felszívódása, a látás javulása, synechiák oldása, subjectiv panaszok csökkenése. 110 eset közül csupán 24-nél volt eredménytelen a kísérlet. Papillitis, valamint neuroretinitis 60 esete közül 30-nál néhány napon belül gyógyulás következett, értve ezalatt a visus teljes visszatérését, 15-nél pedig jelentékeny javulást láttak. Atropia n. opticinél leírt kétes javulások szóba nem jöhetnek. A szem külső és belső izmainak bénulásainál mintegy 150 esetről referálnak. Ezek közül 18-nál prompt hatást észleltek, a többinél azonban absolute hatástalan volt. Érdemes megemlíteni, hogy gumma-, periostitis orbitaenál fennálló exophthalmus 7—10 nappal az injectio után teljesen visszafejlődött. Végül ophthalmia sympathicánál Jadassohn látott „fényes eredményt, midőn is injectio után 3 nappal a látás 015-röl 0 9-re javult. Ö különben is a sympatikus ophthalmiát spirillumhoz hasonló parasitaer megbetegedésnek tartja. Az arsenobenzol alkalmazásánál észlelt mindezen kedvező hatás mellett oly kellemetlen szemtünetekről tesznek említést, melyek a III. luesre jellemzőek s az injectiót követő 2—3 hó múlva lépnek fel, midőn a többi luetikus manifestatiók már eltűntek, így említenek iritist, chorioiditist, neuritis opticit, szemizombénulásokat; mindezek kétségtelenül lues-recidivák, melyek különben Hg.-kúráknál is nem ritkán
