Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
100 Régebben a kötőhártya egy darabjának átültetését gyakoroltuk, t. L Da Gama Pinto javaslata szerint a szemtekei kötőhártyából egy, a fekélynek megfelelő alakú és nagyságú darabot vágtunk ki, a melyet nyeleden karélyként helyeztük a cornealis hiány helyére. Az ilyen kötőhártyadarab azonban igen könnyen elcsúszik, néha már a szemrés csukása is elmozdítja a helyéből. Ezért csakhamar áttértünk a kötényalakú kötőhártya-karély alkalmazására. Most kivétel nélkül ez utóbbi módszert gyakoroljuk, még ott is, a hol a szaruhártya hiánya igen nagy, például részleges szarucsap lemetszése után is kitünően válik be ez az eljárás. Cocainozott szemen, a műtét területének megfelelő helyén 2%-os novocain-tonogen-oldatot fecskendezünk a kötőhártya alá. Ezután a limbus mentén félkör alakjában átvágjuk a kötőhártyát és tompán, vagy apró olló-metszésekkel lefejtjük olyan nagy darabon, hogy a lefejtett kötőhártya már gyöngéd meghúzással is fedje a hiányt. A karélyt két, a szaru mindkét oldalán alkalmazott episcleralisan öltött varrattal rögzítjük és a szemre nyomókötést teszünk. 3—4 nap múlva a varratok maguktól kihullanak. A kötőhártyának az ép szarufelszínre kerülő része teljesen visszahúzódik és csak a sebfelületen levő darabja tapad meg. Ez a megtapadt kötőhártya későbben elveszti a kötőhártyai jellegét, meghalványodik és forradásos szövetté alakul át, mely elég erős arra, hogy a szembeli nyomást kibírja, később esetleg meg is festhető. Ezzel az eljárásunkkal az esetek legnagyobb részében teljesen kielégítő eredményt értünk el, a mit eseteink rövid statisztikájával is bátor vagyok igazolni. Az eseteket két főcsoportba soroltuk: A sérülésből származó és a cornea fekélyesedéséből támadt iriskicsúszás csoportjába. A sérüléses prolapsusnál nem oly kedvezők az eredmények, mint a többinél. Tekintetbe kell azonban venni, hogy ilyenkor gyakran sátorszerű becsípődés támad, rongyolódott irissel van dolgunk, a mi lényegesen megnehezíti a visszasimítást; továbbá, hogy sokszor a lencse sérüléseivel is komplikálódhat a szaruseb. A lencse duzzadó és a seb felé nyomuló részei igen megnehezíthetik az iris kolobomaszárainak visszahúzódását és visszahelyezésének lehetőségét. 38 ilyen esetünk közül 16-szor, tehát 42'2°/0-ban lett mégis szabadszárú a koloboma, 3 esetben, azaz 7'8%-ban, csak az egyik szár szabadult ki teljesen, míg 19 esetben, azaz 50%-ban nem kaptunk szabadszárú kolobomát. A seben kilógó iris azonban egyszer sem maradt vissza. A betegek kibocsátásakor a látás élessége 11-szer javult az ujjak látásáig, 27-szer pedig Ol és 08 közt volt. A szarufekélyekből származó iriskicsúszás lecsapásának eredményei sokkal jobbak az előbbieknél. 27 ilyen esetet kezeltünk. A betegek kibocsátásakor 19-szer, azaz 70'5°/o-ban, teljesen szabadszárú lett a koloboma 3 esetben, vagyis 11%-ban, csak az egyik szár szabadult ki és csak 5-ször, azaz 18’5%-ban, volt benőtt szárú a koloboma. Legkésőbbi műtétünk a kicsúszásnak 22. napján történt és itt is teljesen szabadszárú lett a koloboma. Rendes körülmények közt azonban nem késünk annyira, bevárjuk a heves tünetek lezajlását, azután mielőbb elvégezzük a lecsapást, a mit a szem jól tűr és nehány nap alatt teljesen megbékül.
