Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-05-08 / 1. szám
2 és alkalmazkodási bénulástól, mint a mely esetleg foglalkozásában gátolhatja, meg akarjuk kímélni. Ilyenkor 10%-os novocain használata (adrenalinnal) esetleg czélszerübb lehet. Másként áll a dolog a befecskendés által való, akár idegtövi, akár infiltratiós érzéstelenítésnél. Itt a tapasztalat megtanított rá, hogy czélszerűen alkalmazva a novocaint, a hatás maximumát, a teljes érzéstelenséget ezzel is elérhetjük éppen úgy, mint a cocainnal, a nélkül, hogy csak a legcsekélyebb mérgezési tünetektől is kellene tartani, a mi pedig cocainnal idiosynkrasia esetén már igen csekély mennyiség (1—2 centigramm) befecskendésekor is megtörténhetik ; különben is 2 centigrammal már elértük vagy megközelítettük a cocain megengedett legnagyobb adagát. A rendesen használatos 1 %-os oldattal ilyen módon az alkalmazható folyadék mennyisége is szűk határok közé van szorítva. A novocaint 6-szor kevésbé mérgezőnek véve, ennek 2°/o-os oldatából 6, sőt némelyek szerint 10 cm3-t is minden veszély nélkül adhatunk, a mely menynyiség a legnagyobb terjedelmű szemészeti műtétekhez is minden körülmény közt elég, nem szólva a Schleich-féle infiltratiós eljárásról, melynél a sokkal higabb oldatból arányosan nagyobb mennyiséget is adunk. Ezen megfontolások alapján befecskendésre klinikánkon most már csakis a novocaint használjuk, mellékvesekivonattal együtt, mely utóbbi nem csak vértelenítésre szolgál, hanem a novocain hatását jelentékenyen fokozza. Minthogy jó mellékvesekészitmény nélkül a novocain hatása sokszorosan gyengébb, sőt rendesen alig elégséges, azért az utóbbira kell a fősúlyt fektetünk, mikor arról van szó, hogy milyen novocainkészítményt, illetve milyen módon előállított és eltartott keveréket használjunk. A novocain maga ugyanis jól sterilizálható s akár szárazon, akár oldatban is jól eltartható, ennek a készletben tartása tehát nem okoz semmi nehézséget. A mellékvesekészítmények szárazon igen soká, oldatban is, de csak jól elzárt üvegben tarthatók el hosszabb ideig, ha pedig a novocainoldathoz adjuk hozzá a megfelelő mennyiséget, ezen nagyobb hígításban igen gyorsan beáll a bomlás, a mit az előbb víztiszta oldat barna színe jelez. Ez a hibája megvan a höchsti gyár és mások által forgalomba hozott használatra kész, mellékvesekivonattal kevert és üvegphiolákba beforrasztott steril novocainoldatoknak is, melyeknek rendesen sárgás vagy barnás színük van, érzéstelenítő hatásuk gyenge s vértelenítő hatásuk alig van. Sokkal czélszerübb tehát a mellékvesekivonatot (adrenalin, tonogen stb.) közvetlenül a használat előtt a novocainoldathoz hozzáadni, a minek, mint Blaskovics a Szemészet kézikönyvében1 kiemeli, még az az előnye is megvan, hogy szükség esetén a novocainoldat mennyiségét fokozhatjuk a nélkül, hogy vele együtt a mellékvesekivonatból a maximális adagnál (0’5 cm3) többet adnánk. Rendesen IV2—2 csepp mellékvesekivonatot szoktunk adni minden cm3 novocainoldathoz. Ezen megfontolások alapján a novocainnak a következő használati módja bizonyult igen czélszerűnek: a novocainból 2 %-os sterilizált oldatot készíttetünk 10 cm3-es üvegekben, 0-8% konyhasótartalommal (hogy az oldatnak az isotonikust megközelítő molecularis concentratiója legyen): Rp. Novocaini 0-20 Natr. Chlorat. 0-08 Aqu. dest. 10’0 M. f. sol. Sterilisetur. 1 Gróss-Hoor: A szemészet kézikönyve, II. kötet 394. 1.
