Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-05-08 / 1. szám
26 VEGYESEK. Továbbképző kurzus szemorvosok részére. Axenfeld freiburgi professor, tekintettel a múlt év őszén megtartott továbbképző kurzus nagy látogatottságára és annak nagy erkölcsi sikerére, elhatározta, hogy ez év őszén a kurzust megismétli. A kurzus 1910 október hó 10—22.-éig tart. Jelentkezni ez év júliusáig lehet. Edridge Green londoni szemorvosnak a színlátás további tanulmányozására a londoni Breit Alfred-alapítványból évenként 6000 koronát (három éven át) ítéltek meg. Prowazek (Hamburg) és Leber (Berlin) május végén négy hónapi tanulmányútra Samoába utaznak a trachoma és más fertőző betegségek tanulmányozása czéljából. Később Sumatra szigetére mennek, hogy emberszabású majmokon kísérletezzenek. Az expeditio költségeit részint magánadományokból, részint a német birodalmi gyarmathivatal, a badeni kormány, az északnémet Lloyd-társaság, a Hamburg—Amerika-vonal és végül Bőse grófnő alapítványából fedezik. Leber Th. titkos tanácsos február hó 28.-án ünnepelte 70. születésnapját friss erőben. Ez alkalommal tanítványai és tisztelői meglepték öt munkájuk egy tekintélyes kötetével. A strassburgi szemészeti tanszékre Hertel dr.-t hívták meg Jenából. Dalén dr.-t (Lund) Widmark utódává nevezték ki Stockholmban. Dimmer gráczi professor elfogadta a wieni I. sz. szemklinika vezetőjévé történt meghívást. Maklakow magántanárt a moszkvai szemklinika igazgatójává nevezték ki. Tanári czímet a következők nyertek : Salzer müncheni, Landolt strassburgi, Herzog berlini magántanárok. Magántanárok lettek : Kümmel R., Erlangen : Schneider R., München ; Zade, Jena, Behr K., Kiel. Meghaltak : Gunn M. dr., a londoni Royal Ophthalmic Hospital vezetője. Widmark E. J. stockholmi professor, 59 éves korában. 1891 óta az első svéd szemészeti tanszék vezetője volt. Fénytani tanulmányai és az ibolyántúli sugarakkal tett kísérletei révén nagy hírnévre tett szert. Saemisch Th. nyugalmazott bonni professor, 76 éves korában. Első tanítómestere Graefe Albrecht volt. Nála szerezte klinikai ismereteit. Majd a már akkor operativ téren különösen kitűnő Pagenstecher A. oldalánál Wiesbadenben operatív kiképzést nyert. Würzburgban pedig a hires Müller H.-nál behatóan foglalkozott a szem kórboncztanával és kórszövettanával. Ilyen készültséggel 1873-ban az újonnan szervezett bonni szemklinika vezetője lett. Majdnem félszázadon át a bonni egyetemnek szentelte egész munkaerejét. Kiterjedt irodalmi működést fejtett ki. Feltűnést keltett a tavaszi hurutról — egy addig alig ismert bajról — megirt tanulmánya. Hírnevét emelte a szarúfekélyeknél ajánlott keratotomia, mely még ma is érvényesül. Ő mondotta ki, hogy a folliculáris kötőhártyahurut és a trachoma két különböző betegség. 1875—1880-ig a Graefe-Saemisch-féle szemészeti nagy gyűjtőmunka szerkesztésével és kiadásával elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az I. kiadásban a kötő-, szárú- és inhártya betegségeit ö irta meg. Az 1898-ban megjelent II. kiadásban a kötőhártya betegségeinek leírása az ö avatott tollából származik, s e munkája a korral való haladásnak élénk tanujelét adja. A szarúhártya bajainak megírása közben ragadta el a halál. Saemisch-ben a szemészeti tudomány lelkismeretes munkását, odaadó művelőjét és nestorát gyászoljuk. Barlay J. dr.
