Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-05-08 / 1. szám
24 oda reactiómentesen begyógyultak. Vascularisatio nem volt. Hét hét múlva megvizsgálva az egyik nyúlszemet, a bevitt hártyát egy űrben találta, helyenként hiányok voltak benne, széli részei pedig egybeforradtak a cornea lemezeivel. A szomszédos corneában, valamint a hártyában corneatestecskék, óriássejtek és sokmagvú leukocyta volt látható. Négy hó múlva a bevitt Descenet-hártyát már nem találta űrben, hanem az mindenütt egybeforradt a cornea szövetével; helyenként pedig felszívódott már. Hat hó múlva a hártya legnagyobb része felszívódott és helyét regenerált corneaszövet pótolta. A felszívódást mindig egyes sejtek végzik. B) A friss Descenet-hártya implantálva igen gyakran heveny gyuladást idéz elő. De nem tekintve ezen eseteket, a klinikai lefolyás és az anatómia lelet alig különbözik a konzervált hártyával végzett implantatiótól. A resorptio itt valamivel lassúbb. C) Formolban konzervált lócornea stromalemezei is teljesen reactiómentesen gyógyulnak be a nyúl corneájába és teljesen átlátszók maradnak. Ezeknek előnye a Hescemet-hártya felett az, hogy puhábbak, hajlékonyabbak és igy sokkal jobban illeszkednek a tasakszerü sebbe, érintkezésük a szomszédos eorneával közvetetlenebb és a sejtek gyorsabban és jobban hatolhatnak bele. Ürképződést itt nem vett észre. Három hó múlva az átvitt corneastroma teljesen egybeforradt a szomszédos eorneával és nemcsak hosszirányú, hanem keresztirányú kötegek is járták át. Edényképződés egyáltalán nincsen. A teljes felszívódás hónapokig, talán évekig is eltart. Salzer folytatja kísérleteit, (lieber Implantation von isolirten Schichten konservirter Pferdehornhaut in die Cornea des Kaninchens. Von ür. Fritz Salzer. Archiv für Augenheilkunde, 1910, Januar.) Schiller. Lenticonus anterior. Krusius a lencse elülső pólusán egy kis csöppnyi, teljesen átlátszó és ezáltal cataracta pol. ant.-tól különböző képződményt látott, melyet az elülső lencsetok bevont. Képződését fejlődéstanilag magyarázza a lencsehólyag késői és abnormális leválásával, a mikor is az elülső lencsepolus sejtrétege alapjáról leválik és megsérül. Ez a lencse fejlődésének még abban a stádiumában történik, a mikor a lencsében még ür van. (Ein partieller Lenticonus anterior (Ectasie der vorderen Linsenhülle). Von ür. Franz F. Krusius. Archiv f. Augenheilkunde, 1910, Januar.) Lenticonus anterior. Jaworszki egy 32 éves vesebeteg ember mindkét lencséjének elülső felszínén egy 3'5 mm. átmérőjű, teljesen átlátszó, gömbölyded képződményt talált. Itt 30 0 D. myopia, a lencse környi részein 3 0 1). hypermetropia volt. A betegnél neuroretinitis albumin. és anasarca volt jelen. A beteg távozott a kórházból és 8 hó múlva oda visszatérve, Jaworszki uraemia chron.-t és a retinális elváltozások fokozódását konstatálhatta, ellenben a lenticonus anterior mindkét szemen eltűnt és helyükön a lencse kissé homályos volt. Jaworszki szerint ez nem volt congenitalis lenticonus, hanem az elülső lencsetok epithelsejtjeinek hydropsa lehetett. (Ein Fall von Lenticonus ant. und über dessen Entstehen. Von Dr. August Jaworski. Archiv f. Augenheilkunde, 1910, Februar.) Schüler. Amblyopia hysterica. Wölfflin egy 13 éves leánynál a látótérnek nagyfokú körkörös megszükülését és egy körkörös relativ scotomát talált, mely a fixált ponttól körülbelül 20°-ra kezdődött, felül és alul 10°-ra, kívül és belül 15°-ra terjedt. Miután minden egyéb betegséget, mely ily scotomát előidézhet, kizárhatott, diagnosisa amblyopia hysterica volt. Szerinte hysteriánál ily körkörös scotoma valószínűleg elég gyakran fordul elő. (Ueber ein seltenes
