Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-05-08 / 1. szám
21 Mindezek alapján Stock valószínűtlennek .tartja, hogy az opsoninindex meghatározása a szemészetben általános alkalmazást találjon. (Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. 1909 november.) Bock dr. A subconjunctivitis epibulbaris gonorrhoicáról. G. F. Heerfoordt. A Graefe-Saemisch nagy kézikönyvében már Saemisch és Groenouw is említenek endogen gonorrhoeás kötőhártyagyuladást, sokan azonban oly eltérő véleményen vannak e baj keletkezéséről és mivoltáról, hogy szerző szükségesnek tartja a kopenhágai városi kórház bőr- és szemosztályain észlelt eseteinek eredményéről beszámolni. Öt év alatt 2300 urethritisben szenvedőt vizsgált meg: 23 esetben subconjunctivitist, hét esetben iritist és nyolcz esetben exogen conjunctivitis gonorrhoicát talált. Az exogenfertőzés magas százalékát (0'04 °/o) az endogénhez viszonyítva, annak tulajdonítja, hogy igen sok endogenfertőzés a baj könnyű volta miatt nem kerül orvosi szem elé. (Fournier véleménye szerint az endogenfertőzés felnőtteknél 14-szer oly gyakori mint az exogen. Withe 10-szer oly gyakorinak találta.) Szerző a subconjunctivitis gonorrhoica ismertetését a következő négy fejezetben adja. I. Oka és keletkezési módja. A gonococcus felfedezése után rögtön felmerült azon kérdés, hogy az urethritisben szenvedőknél fellépő rheumatikus izületi gyuladások gonococcusok által okozott megbetegedósek-e. Erre vonatkozólag számos vizsgálatot végeztek; találtak is gonococcusokat és ki is tenyésztették azokat a beteg Ízületekből, inhüvelyből, ondocardiumból, sőt a vérből is. Viszont számtalan esetben a vizsgálat eredménye negatív maradt. Szerző subconjunctivitis eseteiben nem talált gonococcusokat sem a váladékban, sem a kötőhártya szövetében, ezen tények azt engedik következtetni, hogy a megbetegedés nem élő gonococcusoktól származik, hanem valószínűleg elhalt gonococcusok részletecskéitől, vagy azok toxinjaitól. (Az irodalomban csak két oly bizonyosan endogenfertőzés ismeretes, hol a váladékban gonococcusokat találtak : Morax és van Praag esete.) II. Tünetei és kórboncztana. Felveendő tehát, hogy az endogen kötőhártyalobot valószínűleg gonococcustoxinok okozzák, minthogy már élő gonococcusokat is találtak a váladékban, az endogenfertőzés két csoportba osztható. a) Endogen subconjunctivitis gonococcusok kiválasztása nélkül. A gyuladás az epibulbáris kötőszövetre szorítkozik (mucosa, submucosa, episclera), minél mélyebb, annál kevesebb váladékképzéssel jár, minél felületesebb a gyuladás, annál több a seeernálás. Ilyen esetekben talán a váladék izgató hatása miatt a fornix és a tarsusok kötőhártyái is kissé vérmesek lesznek. A váladék nyálkás, ritkán gyengén genyes. A megbetegedett terület nagysága igen változó. Rendszerint a megbetegedett kötőhártya vizenyős is, a nélkül, hogy a fornix vagy szempillák vizenyősek lennének. A terület színe függ a folyamat mélységétől, ritkán apró haemorrhagiák is előfordulnak. E megbetegedés igen gyakran jár jellemző persenósek (phlyctaenák) fellépésével s nemcsak a limbusban képződnek ilyenek, hanem elszórtan a kötőhártyán is. Ha a megbetegedés távolabb a limbustól kezdődik, akkor igen érdekesen követhető az a tulajdonsága e bajnak, hogy nyúlványokat bocsát a limbus felé, melyet ha elér, rajta persenések képződnek. b) Endogen subconjunctivitis gonococcuskiválasztással. Szerző saját eseteiben nem talált gonococcusokat, de megemlíti Morax és van Praag egy-egy esetét, hol egész bizonysággal felvehető az endogen infectio. Mindkét esetben
