Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
38 Az I. számú szemklinikán négyfajta mágnes áll rendelkezésünkre, melyek mindegyikével több Ízben operáltunk. A Hirschberg-félo nagyobb kézi mágnes két kiló súlyú, egy kézzel még jól kezelhető s az alkalmazott vég minősége szerint hordóképessége 05—15'5 kgm. Három óriási mágnesünk van: 1. A Haab-féle, melynek vasmagja 30 kgm. súlyú s hordóképessége 80 kgm. Fél és egész erőre kapcsolható. Hibája, hogy a beteg fekvő helyzetében nehezen használható. Mégis több Ízben toltuk az operáló ágyat a mágnes vége alá s a beteg fejét alátámasztva és felemelve működtettük. 2. A Vojkmann-féle függő mágnes a fekvő helyzetben való operálásra való, mágneses erejét rheostattal szabályozhatjuk, rossz tulajdonsága, hogy korántsem bir olyan hordóképességgel, mint a Haab-féle s ha a beteg feje felett van, elfogja az operáló területre való betekintést. 3. A MellingerOéle belső pólusú mágnes (Klingelfuss, Basel) solenoid alakú, melynek nyúlásába a beteg fejét helyezzük. A szemben lévő részecske az áram keringésekor delejes lesz; különböző vastagságú és nagyságú vasrudakkal közeledünk a szemhez. E vasrudak a gyűrűn belül delejesekké válnak, s minél nagyobbat használunk, annál nagyobb lesz a mágneses erő. A mágneses erőt ezenkívül még rheostattal is változtathatjuk. Fekvő helyzetben való operáláshoz is jól használható. Kár, hogy a gyűrűn belül szűk helyen mozoghatunk, másrészt ha nagyobb vassal közeledünk a szemhez, a solenoid magához húzza s e miatt az elbánás finomsága szenved, attól félünk, hogy kirántja a vasat a kezünkből. Nagyobb vasdarab eltávolítására kisebb mágneses erőre, kisebb vagy beékelt vasdarab kihúzásához nagyobb mágneses erőre van szükségünk. Az óriás mágneseknek különösen távolhatását használjuk ki. A kézi mágnesnek a főhaszna a könnyű kezelhetősége. A mágnesműtéteknél a delejes erőre nézve közömbös fémből készült eszközöket használjunk. Műtét előtt, mint később látni fogjuk, igen fontos a pupillának kitágítása. Hirschberg rendszerint altatja betegeit, mi cocain-becseppentéssel érzéstelenítünk s csak egy Ízben használtuk az általános bódítást. 11 éves leánygyermekről volt szó, ki faluja kovácsműhelyében nézegette a munkát, miközben tüzes vas repült szemébe. Áthatolt a corneán, irisen és a mögött bujt el. Nagy mágnessel nagynehezen sikerült a vasdarabkát a csarnokba húzni. Corneális sebet azonban a gyermek nagy nyugtalansága miatt nem készíthettünk. Narcosisban a műtét jól sikerült. Halvány szemmel s 05 látással hagyta el a klinikát. Vassal sérült betegeink közül ez az egyetlen leány. Eseteinknél általában a következő eljárást követtük: Ha a vasszilánk a szem elülső részében volt (cornea, elülső csarnok, iris vagy lencse), tehát könnyebben hozzáférhető, akkor vagy az eredeti seben át vagy ennek tágítása után vagy pedig új seben át a kézi mágnes végét a csarnokba toljuk s óvatosau kihúzzuk a vasat. Sima felszinü vasszilánk ritkán okoz nehézséget. Egyenetlen, élekkel biró szilánk könnyen beleakad a szivárványhártyába, kiszabadítása sokszor nagy gondot okoz, sőt nem is lehetséges. A kézi mágnes gyengéd oldalmozgatásával ez néha sikerül. Egy esetünkben úgy értünk c-zélt, hogy kikapcsoltuk az áramot, csarnokvíz meggyülését vártuk, azután pedig a cornea felszínén többször végig haladtunk a kézi mágnessel, mire a vasszilánk az irisből kiszabadult. Ha az irist a vas magával húzza, a seb előtt lemetszszük. Ha a vasdarab nagysága, hibás beilleszkedése vagy helyzeténél fogva a kis mágnessel nem értünk czélt, akkor rendszerint a seb tágítása után a nagy mágnest vettük igénybe.
