Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
31 sítettók e módszert. Wecker, Landolt, Bielschovszky, Prince, Verkoeff, Pram, sőt Kuhnt-nak a múlt évi congressuson előadott methodusai sem felelnek meg a czélnak ; a Schiveigger, a Müller izomkimetszése, a Worth műtété megközelítik a őzéit. Ez mindazt bizonyítja, hogy legjobbjaink foglalkoztak e kérdéssel, de éppen e sokféle methodus között alig van egy is, mely igazán megoldaná e kérdést. Ezeket a különféle methodusokat Blaskovics igen jól leírta a „Szemészet kézikönyvének“ II. kötetében, valamint Landolt a Graefe- Saemiseh II. kiadásában, nemkülönben Elschnig-Czermák műtéttanában, Van der Heoveu a Kiin. Monatsbl. f. Augenheilk. XXXVIII. évf. 369. lapján. Ezekhez járul a Stroschein-nak a „Klinische Monatsbl.“ 1910. januári füzetében leirt methodusa, melyhez horgot is szerkesztett, de erről is kiderült, hogy Maxwell hasonló módon, de másforma műszerrel járt el. A Stroschein horgát van szerencsém bemutatni. A tenotomiák és előrevarrások dosierozásáról mellékesen csak annyit kívánok megjegyezni, hogy véleményem szerint jól mondja Landolt a Graefe- Saemisch II. kiadásában: „Regeln zur Dosierung der Schieloperationen aufzustellen ist eine Unmöglichkeit“ és „Sollte man uns fragen, ob wir mit unseren Prinzipien stets vollkommene Erfolge erzielen, so stehen wir durchaus nicht an zu bekennen, dass dies noch nicht der Fall ist“. A mult évben a freiburgi szemorvosi továbbképző cursuson Axenfeld mutatott be egy egyszerű methodust, mely az akkor operált esetben igen szép sikerhez vezetett. Ezt próbáltam meg én is két esetben. Az eseteket bemutatom. Nem mondom, hogy briliánsak, de mindenesetre jóval felette állanak az én eddigi sikertelen eredményeimnek és az eljárás megérdemli a további kísérletezést. A methodus a következő: Alypin és tonogen becseppentése után, mint a tenotomiánál, átmetszük a kötőhártyát. Megfogjuk az előrevarrandó izmot és tenotomiát végzünk rajta, de leválasztjuk a bulbusról egész hosszában; leválasztjuk egész széliében a Tenon-tokot is egész az egyenlítőig vagy még hátrább, melylyel összefüggésben marad az izom, valamint a fedő kötőhártya is. Azután fenn és lenn egy-egy tűvel átöltjük a kötőhártyát és előrehúzzuk annyira, hogy a cornea tetőpontja és alsó pontjához érjen. Ekkor az izom szintén előrejön és redőződik. Most ebből a redöből 0'5—1 cm-nyi darabot kimetszünk és a megmaradó részbe beleöltünk egy harmadik fonalat. Ekkor meghúzva, nézzük elegendő-e a kimetszés. Esetleg meg is toldható. Fenn, lenn és az izom tapadási oldalán a corneára tangentiális irányban beszúrjuk a tüt az episcleralis szövetbe, sőt a sclera felületes rétegeibe is és a fonalat csomózzuk. A hatás fokozására előzőleg vagy utólag tenotomiát csinálhatunk az antagonistán. Kötés. Az eredmény igen jó. Persze néha azután enged a hatásból. Két esetem a következő : IF. It.. 19 éves munkásnő. Gyermekkorában befelé kanesalitott. 14 éves korában internotomiát végeztek rajta, melynek eredménye volt, hogy mindkét, de különösen jobb szeme kifelé áll annyira, hogy a jobb cornea temporális széle a külső zugnál van. Tükörrel 50 DH, As 4'0 D. J. sz. v = 5/so + cyl 3'0 D 15° tomp. v = 5 15 1 , . . B. sz. v = 5/30 +cyl 3-0 D + v = 5/i5| bmoc' J'10' 1909 október 23.-án. Jobb szemen rectus internus resectiója és előrevarrása a fent leirt. mód szerint. Az operálás után kisfokú convergentia áll fenn. A varratok a negyedik napon távolíttattak el. A szem kissé divergál, október 30.-án externotomiára egyenesre áll be, majd nehány hét múlva kisfokú divergentia még fennáll, de ez a r. internus megerősödésével megjavult.
