Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
87 Hogy különben ezen elmélet csalhatatlansága iránt másoknak is vannak még kételyeik, ezt mutatja Krischevszky1 példája, ki a felső szemhéj colobomáját a könycsövecske bizonyos fejlődési anomáliáira akarja visszavezetni. Már pedig a priori valószínűbbnek látszik, hogy a nagyobb szervnek, a szemhéjnak rendetlen fejlődése folytán a benne lefutó könycsövecske is hiányosan vagy rendetlenül fejlődik mint fordítva. Végül a keratoconus is ott szerepel több szerzőnél mint alkalmi ok, mely a szemhéjat megakadályozná egységes fejlődésében. Hogy a keratoconust ilyen esetekben mi okozza, azzal ez az elmélet nem törődik. Esetem alapján épen ehhez a hypothesishez volna néhány szavam. Esetemben a gyermek nagy colobomával, de ép bulbussal jött a világra. Négy éves korában kanyaróba esett és ennek lefolyása alatt a coloboma helyén keratitis e lagophthalmo, ebből később lobos eredetű kúpalakú körülirt keratektasia fejlődött. A coloboma megszüntetése és a normális szemhéjnyomás helyreállítása után a szarúhártyakúp lassankint megint visszafejlődött. A dolgok ezen egymásutánja legalább is gondolkodóba ejti az embert az iránt, vájjon a keratoconus és a coloboma közötti okozati visszony nem fordítva áll-e, mint a hogy eddig hitték, hogy t. i. nem a conus okozza a colobomát, hanem a coloboma az oka annak, hogy a hiányzó vis a tergo következtében a corneának bármi okból létrejött gyengülése folytán keratoconus fejlődik. Hogy coloboma jelenlétében akár a magzatvíz hatása alatt, akár más okból jöhetnek létre a fedetlen corneán olyan elváltozások, melyek a corneát szövetében meggyengítik, ezt bizonyítja Vermes dr. esete (1. 0. L. 1903. 14.), melyben a colobomás szem szarúhártyáján még a gyermek születésekor is volt jelen egy még friss ulcus és voltak jelen gyógyult fekélyek után visszamaradt maculák. 1 I. Krischevszky : Zur Entwickelung des menschlichen Auges. Würzburg, 1894.
