Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
79 szegénység miatt leküzdhetetlen akadályokba ütköznék, ott hozza meg az állam vagy a község azt az áldozatot, s adjon reá módot, hogy a szegény, úti költségét előteremteni nem tudó szülő megvakulásnak elébenézö gyermekét kísérőjével együtt ingyen szállítsa a legközelebbi kórházba. Az ekkép hozott áldozat, nem tekintve a humánus czélt, minden bizonynyal kisebb lesz, mint a mennyi terhet egy vak gyermek tanítása és eltartása ró az államra. A vakság elhárítása nem csak magán-, de nagy fokban közérdek is, hiszen minden vak nemcsak családjának, hanem legtöbbször az államnak is veszteséget jelent családalapitó, újoncz- és adóalany dolgában. A szállítás kedvezményével lehetővé tennök a gyógyítást számos oly esetben, melyben az különben bizonyosan elmaradna. S ha ezenkívül a betegek elhelyezését a szemkórházak szaporításával megkönnyítenök, úgy elégséges erkölcsi alappal rendelkeznék az állam a gyógykezelés kötelezővé tételére s a mulasztások szigorú megtorlására. A mi végül magát az orvosi kezelést illeti, nem hallgathatom el, hogy e tekintetben is történnek hibák. Nem egyszer volt alkalmam tapasztalni, hogy a betegség elejétől fogva orvosilag gyógykezelt esetekben is a szarúhártya részben vagy egészen elgenyedt. Megfelelő, helyes kezelés mellett ennek sohasem szabad megtörténnie. Alig hihető, hogy ne találnánk reá módot, hogy e betegségnek végtelenül egyszerű therapiáját gyakorló orvosaink mindegyike kifogástalanul elsajátíthassa. A szarúhártyabetegségekböl származó fiatalkori vakság másik gyakori okozói a görvélyes, skrophulás alapon fejlődő keratitisek, melyek a bántalom kiterjedése szerint kisebb-nagyobb áttetsző, majd teljesen átlátszatlan forradásokat hagynak hátra a corneán s azt ekkép sokszor a látásra egészen hasznavehetetlenné teszik. Azé fajta vakság elhárítása már korántsem áll oly mértékben hatalmunkban, mint az előbbié. A leghelyesebben, leggondosabban vezetett therapiával sem számíthatunk mindig biztos sikerre. K szembetegség nem lokális baj, hanem az általános szervezeti, alkati bántalomnak csak egyik megnyilvánulása, résztünete. Legnagyobbrészt a szegényebb osztály rossz levegőben élő, tisztátlanu! tartott, hiányosan táplált gyermekei szenvednek e bajban, kik e miatt sokszor hónapokon, éveken át, kevés megszakítással állandó vendégei a kórházaknak. Kedvező esetben minden újabb keratitis egy újabb homály visszamaradásával gyógyul, de mindannyiszor megvan a lehetősége a szarúhártya elpusztulásának, a vakságnak. E szegény betegekkel szemben igen nehéz az orvos helyzete, mert a mire első sorban volna szüksége a beteg gyermeknek, azt épen ö kaphatja meg a legnehezebben. Hiába tanácsoljuk mi legtöbbször, hogy vegyen a szülő száraz, szellős lakást, vigye gyermekét sokat a friss levegőre, táplálja jól stb., ha erre nyomorúságos viszonyai között képtelen. Még szerencsés az, a kinek gyermekét a kórházban elhelyezhetjük ; de hány ily gyermeket utasítanak el évente csak a főváros szemészeti osztályairól azzal a vigasztalan kijelentéssel, hogy nincsen hely ! S hogy mi a sorsa azután az ily szembetegnek, arról elég szomorúan tanúskodik a vakok statistikája. A mondottakból következik, hogy mely eszközök volnának alkalmasak a skrophulosis okozta szembajok, illetve a belőlük származható vakság elhárítására. Elsőrangú követelménynek mutatkozik a szegénysorsúak hygienikus viszonyainak megjavítása. Arra, fájdalom, nem gondolhatunk, hogy egyszeriben valamennyinek egészséges lakást és kielégítő táplálkozást biztosítsunk, de czéltudatos, humánus intézkedésekkel talán mégis elérhetünk idővel valamit
