Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
58 A Pirquet- és a Calmette-reactiók közötti fökülönbség, mint mondják, abban van, hogy míg az ophthalmoreactio csak az activ gümös folyamatokat, addig a Pirquet-féle a latens góczokat is jelzi. Épen ezen túlérzékenységében van a különben teljesen veszélytelen -PO-gwef-eljárásnak hasznavehetetlensége, (legalább is felnőtt-praxisban), mert egészen egészségesnek látszó egyénben elrejtve levő apró gócz esetén is positiv reactiót ad s így könnyen tévedésbe ejti a klinikust. Klieneberger legújabbi közleménye kimutatja, hogy a Calmette-eljárás a Pirquet-reactiohoz hasonló túlérzékeny reactiová tehető az által, ha ugyanazon szembe több Ízben történik az instillatio. 46 oly egyénnél, kiknél a tuberculosis — klinikailag! — kizárható volt, többszöri becseppentést eszközölt ; 36 reagált, azaz (a mennyiben e kis számból percentszámítást csinálni szabad) 78%-nál több reagált, ép úgy mint a hogy az egészségesek 78'9°/o adja a Pirquet-reactiót. Mindezek elmondása után önkényteleutil is a kérdések egész sorozata tevődik fel. Vájjon veszélytelen eljárás-e a calmettezés ? Vájjon eredményei biztosak-e ? kérdés az, vájjon a positiv eredmény kétségtelenül igazolja-e a szervezet tuberculotikus megbetegedését? Vájjon a negativ eredmény minden felülbirálatot szükségtelenné tesz, mert oly biztos az ily esetben, hogy a szervezet tuberculotikus megbetegedéstől ment ? Vájjon nélkülözlietövé teszi-e ezen új módszer a tuberculinnak subcutan próbainjectioit ? Igen fontos az a kérdés, vájjon a positiv ophthalmoreactio a kérdéses szerv gümös megbetegedését igazolja-e? Vájjon fel lehet-e használni e módszert a szem tuberculotikus megbetegedéseinek diagnostizálására ? Vájjon e reactioval meglehet-e különböztetni a szervezetnek human, illetve havin fertőzését ? A Calmette-reactio kapcsán fellépő complicatiók. Az alttuberculinnak diagnostikus injectioi tudvalevőleg az orvost nem egyszer igen kellemetlen situatioba kergetik. A befecskendezés után néha igen magas höemelkedések lépnek fel, nem egy esetben a tuberculotikus folyamat gyors tovahaladását okozza, nem ritkán igen erős haemoptoet okoz a betegnél ; nagy hátránya a methodusnak, hogy lázas betegeknél nem lehet, ambulánsoknál meg nem ajánlatos végezni; igen alkalmatlanok az injectiók utáni kétóránkénti hőmérsékletezések is. Ezen okoknál fogva nagy örömmel vette tudomásul az orvosvilág a tuberculosis-diagnostikának két új methodusát: a Pirquet-féle cutan reactiót és a Calmette-féle szemreactiót, melyeket az első ismertetők veszélytelenségük és biztonságuk miatt melegen ajánlottak. Az új módszerek egyike, a P/rquet-veactio — a már elmondott túlérzékenysége miatt nem — ígérkezik hosszú életűnek. A második metliodusról is csakhamar kiderült, hogy — habár kivitele kétségtelenül igen egyszerű és kényelmes — egyáltalában nem oly veszélytelen, semmit mondó beavatkozás, mint a hogy ezt az első kísérletezők egybehangzóan vallották. Az idők folyamán egynéhány igen szomorú eset publikáltatott, mely complicatiók fellépte egyedül a Calmette-reactiora vezethetők vissza. Wiens és Günther egyik esetükben egy tuberculotikus megbetegedésre gyanús patiensiiknél — egy keratitis superficialisnál — 1 2°/o (!) tuberculinoldatot cseppentettek az ép szembe. Az instillatio után 10 órával a corneán inflltratumok képződtek, majd pedig következményes iritis lépett fel; a bulbáris conjunctiván vérzések keletkeztek. Öt nappal utóbb a corneán felületes erekkel ellátott kocsonyás szövet (pannus) lépett fel. A szem csak hat héttel a becseppentés után békiilt meg, úgy a hogy. Barbier hasonlókép egy előbb egészséges szem súlyos megbetegedéséről tesz említést; ez esetben egy komoly keratitis keletkezett az ép szembe való
