Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
52 Sokat Írtak arról, hogy a dohányzásnak mily módja a legártalmasabb. Azon körülmény, hogy a mi ambuláns betegeink többnyire pipát szívnak, semmit sem jelent; szegény embernek nem telik drága szivarra s ezért a legolcsóbb és egyben legnagyobb nicotintartalmú pipadohányt szivja. Tekintetbe véve a bagólének igen nagy nicotintartalmát, mindenesetre előnyöseknek kell tartanunk az olyan szerkezetű pipákat, a melyekben a mocsok leülepedhetik, mielőtt a szájba jutna; ilyenek az igen hosszúszárú pipák; és a mocsokfelfogó tartóval ellátott angol pipák. A szivarszívást illetőleg egy körülményre bátorkodom a figyelmet felhívni. Theodorovits fentemlített kísérleteivel kimutatta, hogy egy szivar három negyedrészének elszívása folytán a megmaradt szivarvég nicotintartalma megkétszereződik, a mennyiben a rajta áthúzódó füst nicotinjának egy jó része benne felhalmozódik, úgy hogy ilyenkor az egész szivar nicotintartalmának fete a szivarvégben foglaltatik. Ebből természetesen az következik, hogy ha valaki a szivarját végig szívja, kétszer annyi nicotint kebelez be, mintha a szivarcsutkát el nem szívná. Azt hiszem, hogy a mérsékelt dohányosoknál észlelt dohány-neuritisek egyik-másik esetének magyarázatát ezen körülményben találhatjuk meg. Számos dolgozatban azt olvashatjuk, hogy a dohány neuritis szivarkaszívóknál, így pl. az igen erős dohányosoknak mondott törököknél is igen ritka. Mi magunk is alig emlékszünk egy-két ilyen esetre. Ezt a dolgot a legtöbben a török dohányfajták kis nicotintartalmából (kb. 1%) magyarázzák. A mi szivarkáinkra ez a magyarázat nem fogadható el, mert a hazai gyártású cigarettek átlagosan Tő— T8°/o> az itt elárúsított török és egyptomi szivarkák pedig l'6°/0 nicotint tartalmaznak. Nézetem szerint a szivarkaszívásnak ezen látszólagos ártalmatlansága inkább a szivarkáknak kis doliánytartalmábói magyarázható meg. Ha valaki a nicotinnak 25 gm. olcsó pipadohányban foglalt toxikus adagját szivarkaszívás útján akarná elfogyasztani, naponként 60—70 szivarkát kellene elszívnia, a mihez bizony csak kevés embernek lesz kedve és ideje. Tudvalevőleg olyanok, a kik naponként 30—40 szivarkát szívnak el, már igen erős dohányos számba mennek. Megemlítendő még, hogy a szivart vagy szivarkát „szárazon“ szívók kevésbé teszik ki magukat a mérgezés veszedelmének, mint azok, a kik a szivart ajkaikkal benedvesítik vagy fogaik között rágcsálják ; ilyenkor ugyanis a vízben oldódó nicotin a száj nyálkahártyájával közvetlenül érintkezve nagyobb mennyiségben szívódhatik fel.
