Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
49 a többi — nagy számokkal képviselt — foglalkozási ágak arányszámaiban mutatkozó feltűnő különbségeket. Már az egyes főcsoportok százalékos arányszámai között is jelentékeny különbségek vannak, de még kirívóbbak mutatkoznak az ezen csoportokon belül felsorolt foglalkozási ágakban ; igy például az első csoportban feltűnik, hogy a míg a tanítók és papok (jórészt falusiak) közül 5 illetve 4'7°/o szenvedett toxikus neuritisben, addig a kereskedők között csak r7°/0-ban fordult elő ezen betegség; ugyanilyen feltűnő a kőművesek és ácsok magas arányszáma szemben a földmíveseknek jóval alacsonyabb számával. A czipökészítök és csizmadiák arányszáma 7'2°/0, a hentesek és mészárosoké csak 4'7°/o- Könnyen érthető dolog, hogy a vendéglősök és pinczérek igen nagy számmal betegszenek meg dohány- és alkohollal való abusus folytán, de magyarázatot kiván például azon körülmény, hogy a míg a könnyebb testi munkát végző iparos szembetegeknek 6'3°/0-a szenvedett neuritisben, addig a nehezebb testi munkával foglalkozók küzül csak 2T°/0. A klinikán tett tapasztalataim alapján, a melyeket a fenti számadatok még inkább megerősítenek, feltétlenül csatlakozom Grósz Emil professor úr azon véleményéhez, hogy Magyarországon a toxikus neuritisek aetiologiájában a dohány sokkal nagyobb szerepet játszik, mint az alkohol. Tiszta alkoholneuritiseket mi itt igen ritkán látunk, ellenben tiszta dohányneuritiseket elég gyakran. Alkoholt egyáltalában nem élvező ú. n. abstinenseket ugyan a neuritisben szenvedő betegek között alig találunk, de nagyon sokan vannak köztük olyanok, a kik csak étkezések alkalmával isznak kis mennyiségű szeszes italt (1—3 deciliter bort vagy 1—2 pohár sört), a kiknél tehát köznapi értelemben vett alkohol-abususról szó sem lehet. Ezen körülményt a közölt adatok számszerint is megvilágitják. A neuritises betegek között oly nagy számban levő papok és tanítók társadalmi állása az iszákosságot — kivételektől eltekintve — úgyszólván kizárja, azonban igenis az ö nyugodt, kevés munkával járó csendes falusi életük nagyon is megengedi nekik, sőt úgyszólván elősegíti a folytonos dohányzást; ezzel szemben például a boltjában elfoglalt kereskédöemberek reggeltől estig alig jutnak szivarhoz vagy pipához ; miért is köztük a toxikus neuritis igen ritkán fordul elő. A táblázat adatai szerint a neuritises betegek között különösen olyan mesteremberek vannak gyéren képviselve, a kiknek munkájával a folytonos dohányzás alig vagy egyáltalán nem fér össze (pl. asztalosok, lakatosok, kovácsok); ellenben például a kőművesek, czipészek stb., a kik munkaközben is dohányozhatnak, a neuritises betegek között sokkal nagyobb számban fordulnak elő. Tudvalevő dolog, hogy a toxikus neuritis a vasúti alkalmazottak között igen gyakori.1 Grósz Emil tapasztalatai szerint a vasúti alkalmazottakból kikerült szembetegeknek 6°/o*3 szenvedett toxikus neuritisben. A magyar államvasutak alkalmazottainak nehéz szolgálata és a szigorú fegyelem az iszákosságot úgyszólván teljesen kizárja, de ismert dolog, hogy pl. a mozdonyvezetők, fűtök stb. csaknem szakadatlanul pipáznak. A közölt klinikai tapasztalatokból eredő azon állításunk, hogy Magyarországon az alkohollal való visszaélés csak másodsorban hat közre a mérgezéses neuritisek előidézésében, igazolást talál a következő statistikai adatokban is, a melyek a magyarországi alkohol- és dohányfogyasztást a külföldi államokéval összehasonlítva tüntetik fel. 1 A mi szembetegeink között vasúti alkalmazott alig akad, mert ezek a m. kir. államvasutak külön szemorvostanácsadóihoz fordulnak. 4
