Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
32 kiirtatja, bizonyítja a következő példa. K. J. 68 éves férfibeteg. 7 év előtt vette először észre a fájdalmatlan daganatot. 1906 január havában operáltuk a bulbáris conjunctiván iilö, de a corneára is már ráterjedö daganat lemetszésével. Teljesen tisztult corneával távozott. Ugyanezen év júniusában recidivával jelentkezett; a daganat kiirtatott és paquelinnal égettetett Két hó múlva már uj recidiva, klinikánkra azonban csak november 17.-én jött a következő lelettel : a cornea külső harmadában a limbust és a bulbáris conjunctivát elfoglaló, kb. 1/a cm.-nyi lapos, felhányt szélű daganat. Therapia: ablatio et cauterisatio tumoris. XII 3.-án távozott tömör corneális heggel. Négy hó múlva ismét észrevette a daganat kiújulását. Külfölre ment, hol a daganatot alapjáról leválasztották. Miután ez sem vezetett eredményre, 1907 Vili 12.-én (tehát 4 hóval a bécsi operatioja után) a következő statussal jelent meg klinikánkon felvétel czéljából: a limbuson alul a sclera felé terjedően lencsényi lapos, egyenetlen felszintí daganat látható. A cornea alsó, külső fele fehér, át nem látszó hegszövet, melyben nehány ér halad. Fényérzés 3 méterről. Enuclatio Vili 14.-kén. Általános az a tapasztalat, hogy az ily epibulbáris tumorok ablatiós kísérlete után hosszabb rövidebb idő múlva bekövetkezik a recidiva. A gyors recidivának okát első sorban a miitét okozta, mechanikus izgalomban kell keresnünk, mely a visszahagyott daganatsejtek gyors szaporodását okozza. Egyes esetben bámulatos gyors a recidivaképződés, mint mutatja a következő észlelt esetünk is. Egy melanosarkomás nöbetegegtinknél a daganat excisioja után hatodnapra már észrevehető volt az alapnak festenyzett volta és sarjadzása; 2 hét múlva már a recidiva elérte a daganat eredeti nagyságát. Az epibulbáris tumoroknál követett eljárásunkat a következőkben adhatom meg. Egyedül az enucleatio indikált mindenkor azon esetekben, mikor a limbusból kiinduló daganat már a környezetre is reáterjed. Csak oly esetben kísérelhető meg az egyszerű excisio, mikor a daganat székhelye a bulbáris conjunctiva és kiterjedése sem igen nagy. De az ily betegeket is sokáig kell észlelni a műtét után; recidiva esetén pedig radikálisan kell eljárni. Iris-daganattal egyszer volt dolgunk. Az intraoculáris tumorok közül legnagyobb számmal a melanosarkoma choroideae szerepel. Végül említsük még a retina neoplasmáit. 3 volt ilyen, mind a 3 glioma volt kis gyermekeknél. Egészen röviden emlékezem csak meg a laboratóriumunkban végzett bakteriológiai munkálkodásról. Dolgozónkban vizsgált 100 conjunctivitises eset kapcsán irta meg Makai dr. „A heveny kötöhártyahurutok kórokozói és azoknak megfelelő klinikai elváltozások“ czimíi munkáját. Nem sokkal e dolgozat megjelenése után Scholtz és Vermes dr. 500 betegünk kötöhártyai váladékát vizsgálták meg. Az igen tanulságos eredményükről a Magyarország szemorvosai egyesületének III. közgyűlésében számoltak be. Újabban a cornea, könytömlő és chalazeon bakteriológiájával foglalkozunk bővebben. Eredményeinket elegendő vizsgált eset után publikálni fogjuk.
