Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
208 iridochorioidítisnél, hol előzetesen iridectomia történt, a szaporodó endothel az egész elülső csarnokot kibélelte. Érdekes néhány esetben a chorioidealeválás, ezen esetek csak megerősítik Ewetzky és Fuchs véleményét a chorioidealeválás előállását illetőleg. Ugyanis szerintük, ha szakadás van a csarnokzugban vagy a corpus ciliareban és communicatio jön létre a csarnok és suprachorioideális űr között, akkor a csarnokvíz utóbbiba átszivároghat. Eseteimben megvan a chorioidealeválás mellett a cyklodialysis és így a csarnokvíz könnyen átszivároghat a suprachorioideális lemezek közé. Igaz, hogy az átszivárgásra egymagában nem elég ok a zug beszakadása, még más momentum is kell ide, perforáló sérülés kell hozzá. Fuchs szerint rupturánál a bulbus nem esik össze, a csarnokvíz elfolyásakor, mivel levegő nem jut be a szembe, a corneának kell besüppednie. A chorioidea Straub szerint elastikus és contractilitással bir, tehát a csarnokvíz elfolyásakor összehúzódik és nyomja az üvegtestet, a sklera nem annyira elastikus, tehát nem követi a chorioideát, így sklera és chorioidea között negativ nyomás jön létre, mely szívja az újból elválasztott csarnokvizet; ha meg van az előbb említett communicatio. Az átszivárgásra kell, hogy a csarnokvíz nyomása nagyobb legyen, mint az intraoculáris nyomás vagy az üvegtest tensioja; már pedig a corpus ciliare felületén elválasztott csarnokvíz nyomása csak egy és ugyanaz, tehát a szembeli nyomásnak kell csekélyebbnek lennie, ez pedig tényleg alacsonyabb azáltal, hogy a perichorioideális űrből jó az elvezetés. Fuchs aetiologice a chorioidea-leválást 4 csoportba osztja. 1. Leemelődés azáltal, hogy a ciliartestben levő beszakadáson át csarnokvíz szivárog a chorioidea alá. 2. Gyuladásos szövet zsugorodása vongálja az óra serrata táját. 3. Vér emeli le a chorioideát. 4. Igen ritkán gyuladásos exsudatum emeli le. Ezen utóbbit érthetjük, hogy igen ritka, mert a sklera nem termel exsudatumot, a chorioidea pedig nem külső felületén termeli, hanem a choriocapilláris oldalán. Természetesen restitutio csak az első csoportnál lehetséges. Eseteimet az első és harmadik csoportba tartozónak tekinthetem. Mindenesetre a levált corpus ciliare és a beszakadás a ciliarizomba a folyadék levezetésének a rendestől eltérő utat nyit meg. A Vili. eset érdekes, mert mutat egy gyógyult dialysist, egy ruptura chorioideaet és irisentropiumot. (Iriseinsenkung.) Még érdekesebb lenne az eset, ha friss lenne, mert friss chorioidealruptura szövettanát alig ismerik, pedig még mindig vita tárgya, hogy az összes réteg szakad-e át vagy nem. Irisentropium ritka, az irodalomban 8—9 eset van ismertetve, mely tompa behatásra állott elő. Ha ütés éri a corneát, a csarnokvíz nyomása magasabb lesz, mely pupillatágulásra vezet és az irist ott, hol a lencse nem ad támasztékot, a szélen, vagy zopula-szakadásnál, hátra tolja. Ha letolódott a lencséről és a behatás megszűnt, nem kell. hogy az iris visszatérjen régi helyére, mert traumás sphincter bénulás miatt a pupilla nem bir reagálni és régi helyére visszatérni. De viszont vérzés vagy organisatio is odakötheti. Ezen VIII. eset mint említém, érdekes még a dialysis gyógyulása miatt is, mert ez bizonyítja, a mit a szemészek csak elgondoltak, hogy a chorioidealeválás talán iigy gyógyul, hogy a seb heggel záródhatik, átszivárgás megszűnik és a csarnok ismét mély lesz, sőt talán a tensio is emelkedhetik.
