Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
198 kozmetikai hibát, hiszen a szemhéj szélével párhuzamos metszés észrevehető nyomot nem hagy. Az ismertetett módok közül az általam követett eljárás leginkább hasonló Boucheron operálásához, azzal a különbséggel, hogy fontosnak tartom az eredmény fokozására a szemhéjemelőből való kimetszést, tehát nemcsak az egyszerű előrevarrást, hanem az izom megrövidítését is. Azonkívül úgy az izom elörehúzását, mint a sebszólek egyesítését csomós varratok helyett matrácz-varrattal eszközlöm, melylyel a cornea bántalmazása biztosan elkerülhető. Az eljárást, mely a technikai kivitel több pontjában is eltér Boucheron operálásától, a következőkben ismertetjük. Operálás előtt 1—2 cm3 2%-os novocain-oldatot, melyhez néhány csepp tonogent veszünk, fecskendezünk a felső áthajlásba, még pedig nemcsak a kötöhártya alá, hanem mélyebben a szemhéjemelő mögé is. Ezzel egyrészt teljesen érzéstelenné teszszük az operálás területét, másrészt jó hozzáférést biztosítunk magunknak. I. Az operálást kifordított szemhéjon a kötőhártya átmetszésével kezdjük. Ezen metszés a tarsus domború szélével párhuzamosan halad az áthajlás egész hosszán. A tarsustól való távolság a kívánt hatás fokától függ. Nagyjában állíthatjuk, hogy a kimetszett rész szélességének felével válik tágabbá a szemrés. Ha tehát pl. 4 mm.-rel akarjuk a felső szemhéj szélét emelni, 8 mm. széles kimetszést kell eszközölnünk. Ennek fele az áthajlásra, fele a tarsusra és szemhéji kötöhártyára esik, tehát ezen esetben az áthajlás metszésének a tarsus szélétől 4 mm.-nyíre kell esnie. II. A kötöhártya tátongó sebében előttünk fekszik a m. tarsalis superior s e mögött van a levator. A következő mozzanat a varratok behelyezése az izomba. Ezt kettősen fegyverzett fonállal úgy eszközöljük, hogy a tátongó sebben az izom egy redőjét harántul átöltjiik. Ilyen öltést a seb közepén s ettől jobbra és balra végezünk egy-egy fonállal (1. ábra). III. Ezután a fonalak előtt szikével a szemhéjemelőt harántul, a seb hosszában átvágjuk. IV. Most a kifordított szemhéj alá spatulát tolunk és a tarsust, a fölötte lévő kötöhártyával együtt a szemhéjszéllel párhuzamosan és annak egész hosszában átvágjuk (1. az 1. ábrán a pontozott vonalat). Ezen metszés a tarsus domború szélétől oly távolságban fekszik, a milyen távolságban az áthajlás metszését vezettük volt attól; előbbi példánkban tehát 4 mm.-nyíre. A tarsus átmetszése közben nem kell sokat törődnünk a fascia praetarsalissal. Ennek átmetszése és az eltávolítandó részbe való foglalása az eredményt csak fokozhatja, de azért nem okvetlenül szükséges. V. A kötőhártya és tarsus körülvágott darabját ezután teljesen eltávolítjuk a mögötte lévő izomzattal, esetleg a fascia praetarsalissal, sőt az orbicularis egyes rostjaival együtt. Ezt egyszerűen úgy eszközöljük, hogy a körülvágott részlet jobb kezünk felé eső végét csípővel megfogjuk s ollóval alapjáról levágjuk úgy, hogy az ollót az alap felé szorítjuk. Ilyen metszésekkel távolítjuk el az egész ovális kötőhártya- és tarsus-részletet. Ha az orbicularisból is ki akarunk vágni, csípővel a seb alapján meg kell keresnünk az orbicularis egyes nyalábjait és ollóval kivágnunk. Ezen művelet némileg emelheti ugyan a műtét hatását, de nem fontos. VI. A kimetszés után a szemhéj szélét elengedjük, hogy a szemhéj visszabillenjen és a beteget felszólítjuk, hogy többször pislogjon. Ezáltal az áthajlás rendes helyzetét iparkodik visszanyerni. Most a fonalakat rendezzük és aláfelé
