Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
195 Bizonyos, hogy a rostacsont vagy az ikcsont üregeiben fellépő genyedés volt oka a sinus cavernosus thrombosisának. Hasonló esetet közölt Paunz Márk is a magyar szemorvosok 1906. évi közgyűlésében. 3. Harmadik esetem már nem tartozik a typusok közé, — olyan érdekes és ritka kórképet produkált a véletlen, hogy kísérlet útján sem lehetne meggyőzőbben bemutatni a szem vivöeres edényrendszerében fellépő akadály, azaz a fövenák compressiojának tüneteit. Hogy jobban megértsük a dolgot, szabad legyen fölemlítenem, hogy a szemteke és környékének vivőeres edényrendszere három főedényből áll, ú. m. a vena ophthalmica superior, inferior és vena centralis retináéból. A vena ophth. super, az orbita felső falán a felső szemhéjból és környékéből szedi össze a vért és vezeti a sinus cavernosusba, a vena ophth. inf. az alsó szemhéjból és azt környékező arczrészletből eredő vénákból gyűl össze és ömlik a véna ophth. sup.-ba és a vena centr. retinae a szem belsejéből vezeti a vért vagy direct a sinus cavernosusba vagy a sinus előtt egyesül a superior vagy inferiorral. Ha valamelyik edény lumene eldugaszolódik, a megfelelő területen lépnek fel az elváltozások. A vena ophthalmicák körében azonban — elsődleges alapon -— ritka a thrombosis, rendszerint a sinus cavernosus thrombosisának folytatása szokott lenni. Egy 10 éves fiúcskáról akarok megemlékezni, kit a bemutató ülésen volt szerencsém bemutatni, kinél a vena ophthalmicák körében van az akadály, de a visszeres vér elvezetése nincsen teljesen beszüntetve. A beteget 1906. deczember hó 11.-én másik társa revolverrel homlokon lőtte, aznap vétetett fel a Margit-kórházba, somnolens, elesett állapotban; kérdésekre lassan válaszol, a szavakat nehezen tudja kiejteni, de végtagjait jól mozgatja, láza nincs, pulsusa 90. A jobb külső szemzug mellett borsónyi nagyságban folytonossági hiány van, szemhéjai duzzadtak, kékesvörösek, szemteke ép, szemét minden irányban jól mozgatja, pupilla jól reagál és a fiú lát. Pár nap alatt a gyermek magához tér, a szemhéjak duzzanata visszafejlődik és 1907. január hó 2.-án gyógyultan távozik a kórházból. Szeptember hó elején újra jelentkezik és elbeszéli, hogy jobb szeme január hó vége óta kezd kidülledni, azóta rosszabbul lát. Az exophthalmus oly nagyfokú, hogy a szemtekére helyezett vonal a margó supraorbitalistól 5—6 mm.-nyíre leemelődik. A külső szemzug mellett látható a kis lencsenagyságú bemélyedt, heg. Úgy az alsó, mint a felső szemhéjak vénái nagyfokban tágultak, a felső szemhéj vékony bőrén az egész hálózat áttünik, az alsó szemhéj — vastagabb bőre miatt — kékes színezetű. A tarsalis és bulbaris kötőhártya vénái szintén tágak, kacskaringósak, a limbust egész venahálózat veszi körül. Töröközegek épek, a jobb szem visusa 5/i5, közelben Csapodi III-ik sorozatát olvassa, bal szemmel ’7? lát, közelben az I-ső sorozatot olvassa. Belnyomás rendes, látótér kívül és felül 10—15°-kal szűkült. Érdekes a jobb szemfenéki lelet, a mennyiben a reczehártya összes vénái rendkívül tágultak és kacskaringósak, a vena centralis felső ága — mielőtt két ágra oszolnék — egyenes tükri képben majdnem 2 mm. vastagsággal bir, a reflexszalag rajta igen széles, sokkal szélesebb, mint az artériákon : a vena mediana és macularis, melyek a másik szem reczehártyájában alig láthatók, itt szélesek és kacskaringósak. Az artériák is teltebbek, a papilla azonban nem duzzadt, határai élesek és a macula sem mutat elváltozást. A tükri kép tehát azt mutatja, hogy a visszeres vér elvezetése a reczehártyából akadályozva van. A szemhéjak, a bulbaris kötőhártya, a reczehártya vénáinak tágulata, visszeres vérbősége az exophthalmus alapján meg lehet tehát egész pontosan állapítani, hogy a vena ophth. superior és inferior, valamint a vena 13*
