Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
190 e fekély, mint a pannus-eruptio 1—2% Zn-becseppentésre néhány nap alatt visszafejlődött. A mi 100 esetünk között 10 volt olyan, melyben a trachoma egészen vágj- közel egészen forradásosan gyógyult s a beteg a trachomától független bántalommal avagy a trachoma következményes elváltozásai miatt kereste fel a kórházat. E tíz között csak háromnál találtam Morax-Axenfeld-féle diplobacillust. 77 esetünkben különböző fokú infiltratio, kocsonyás csomó és forradás váltakozott egymással s ezen 77 úgynevezett chronikus trachoma közül hét esetben volt diplobacillus található. Egy eddig még nem kezelt esetben pedig, hol a trachoma a beteg bemondása szerint legfeljebb fél éve állhatott fenn, a kötőhártya mérsékelt belöveltsége, kifejezett duzzadtsága és erős kocsonyás infiltratioja mellett csak diplobacillust leltem a váladékban. A Morax-féle diplobacillust tehát megtaláltam a trachoma minden alakja mellett és pedig 100 eset között 11 Ízben. Semmi esetre sem áll tehát az a tétel, hogy a forradásos trachomához minden esetben csatlakozik diplobacillusinfectio. De Lieto Vollaro leletét is csak úgy tudom megérteni, ha felteszem, hogy az ő beteganyagában a diplobacillusconjunctivitis általában igen elterjedt, mint azt Scholtz Kornél egy magyarországi, felvidéki, trachomával erősen fertőzött községről is megállapította. — A mi a diplobacillus-fertőzés által kisért trachoma, klinikai megjelenését illeti, az, hogy 13 élénkebb gyuladásos tünettel járó frissebb keletű trachománál egyszer, 77 chronikus trachománál 7-szer, 10 forradásos trachoma-eset közül pedig 3-nál találtam diplobacillust, megerősíti azt a leletet, hogy minél régibb a trachoma, annál gyakrabban kiséri diplobacillus-fertőzés. Ha azonban ezt a therapiában figyelembe akarjuk venni, minden esetben szükséges a bakteriológiai vizsgálat, mert például a mi 100 esetünkben külső megjelenésével, jellemző szemhéjszéli változással csak kettő keltette fel előre is a diplobacillus jelenlétének gyanúját. 22 esetben észleltünk a trachoma mellett blepharitist s ezek közül csak 6 esetben volt kisérő Morax-Axenfeld-féle conjunctivitis. 5 diplobacillus-infectio mellett pedig semminemű külső körülmény sem hívta fel arra a figyelmet. Ha azonban a váladékot baktériumokra vizsgáljuk, akkor épen a Morax-Axenfeld-féle diplobacillus okozta társinfectio felismerése a legkönnyebb, mert ezek a diplobacillusok annyira pathogenek az emberi kötöhártyára, hogy ha csak egvet lelünk is a váladékban, specifikus körfolyamatot okozónak tekinthetjük. Nem ilyen egyszerű a pneumococcus-infectio konstatálása. A pneumococcus tudvalévőén kis számban, neki kedvezőtlen viszonyok között, mint ártatlan élősdi is eltengődhetik az emberi kötőhártyán. Guasparini és Rymowitz szerint régen trachomás szemen a pneumococcus • gyakran okoz acut gyuladásos tüneteket, melyek után a trachoma lefolyását jó irányban befolyásolják. 100 esetünkben 23-nál találtam pneumococcust, 11 esetben nagyobb számban, de egyikben sem voltak élénk gyuladásos tünetek. A I 1 közül 3 már elhegedt, 8 pedig chronikus trachoma volt, mérsékelt gyuladásos tünetekkel. Mindazonáltal, noha ellentétben látszik állani azon általános tapasztalattal, hogy a pneumococcus az acut gyuladások előidézői közé tartozik, a pneumococcusok talált nagy számát nem hihetem indift'erensnek. Különben Scholtz és Vermes 500 catarrhalis conjunetivitist vizsgálva, 23 pneumococcus-infectio közül 12 esetben szintén csak chronikus hurut tüneteit észlelték. A mi azon esetekben, melyekben a bakteriológiai vizsgálat nagyobb számú pneumococcust mutatott ki. a könylevezető szervek magatartását illeti, a 11 közül csak egy esetben lehetett a könytömlőből kevés zavaros, nyákos
