Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
151 ségtelen, hogy a lues előszeretettel a vérereket támadja meg és hogy a lueses megbetegedés különösen az uveában lokalizálódik, valamint kétségtelen az is, hogy a keratitis parenchymatosa az esetek nagy részében kiessel függ össze. Ezekre vonatkozólag tehát ez az elmélet igen tetszetős és elfogadhatónak látszik ; csakhogy úgy Elschnig, mint Reis kórszövettani vizsgálatai, legalább az ő eseteiben az erek elsődleges megbetegedését kizárják, pedig mindkettőjük esete lues hereditaria alapján fejlődött. Reis határozottan állítja, hogy az ereken talált változások olyan csekély fokúak voltak, hogy a szarúhártyai folyamat függéséről, az érváltozásoktól szó sem lehet és Elschnig is azt találta, hogy a vérerek változása episklerában és sklerában a szarúhártyai változáshoz viszonyítva in- és extensive elenyészően csekélyek voltak. A szerzők egy része végül azt a nézetet képviseli, hogy a parenchymás keratitist a mikroorganismusnak a corneális szövetbe hatolása okozza. Lueses eredetű keratitisnél a spirochaeta pallida épen úgy bejut a szövetbe, mint keratitis tuberculoshnál a Koch-féle bacillus vagy keratitis leprosánál a lepra bacillusa. (Meller, Franke.) Gree/f és Clausen, Bertarelli, Mühlens, Scherber és mások kísérletei feltétlenül a mellett bizonyítanak, hogy syphilises anyagnak a csarnokba oltásával nemcsak klinikailag typikus parenchymatosát lehet teremteni, hanem hogy a spirochaeták a még átlátszó corneális szövetben kimutathatók és a homály ezeket követi, vagyis úgy látszik, hogy tényleg ezek okozzák a keratitist és Scherber kórszövettani vizsgálataiból még az is kiderül, hogy az ily módon keletkezett keratitis képe feltűnően közel áll Elschnig typikus ketatifis parenchymatosájához, melyet lues hereditaria okozott. Yalószinü, hogy a keratitis parenchymatosa pathogenesisét itt kell keresni. E mellett látszanak bizonyítani Morax trypanosomas kísérletei, melyekben általános fertőzés mellett a keratitis parenchymatosához egészen hasonló kórkép jelentkezett és a szarúhártyában a trypanosomák is kimutathatók voltak. Végül Reis egyik esete is ezt a nézetet támogatja, mely a méhenbeliili parenchymás keratitisre vonatkozik. A terhesség 9. hónapja elején asphyxiában született és egy órával később elhalt, lues hereditariában szenvedett újszülött szemeiről van szó, melyek a keratitis parenchymatosa annularis klinikai képét mutatták. A szemek boncztani és kórszövettani leletére vonatkozólag csak annyit óhajtunk megjegyezni, hogy ez sok tekintetből és lényeges részeiben Elschnig esetére emlékeztet. Az újszülött bonczolása, melyre szintén nem térhetünk ki, az egész szervezet súlyos syphilises fertőzését derítette ki, a mivel azonban szerző azt a kérdést nem tartja a priori eldöntöttnek, hogy a szarúhártya megbetegedése is specifikus, mert ezt a luessel össze nem függő megbetegedés is okozhatta volna. Ámde erre nézve semmiféle alapot nem talált. Legegyszerűbb volna természetesen a bizonyíték, ha a spirochaeta pallidát a corneában ki lehetett volna mutatni, ez azonban nem sikerült. ( Bab halva született syphilises foetus corneájának mélyebb rétegeiben nagy számban megtalálta.) A mi bennünket most, mikor a parenchymás keratitis pathogenesiséröl szólunk, különösen érdekel, ez az, hogy magyarázza a szerző a keratitis létrejöttét, Semmi szin alatt nem lehet szó a szarúhártya normális kifejlődésének akadályozásáról, ép oly kevéssé mint a pericorneális érháló specifikus megbetegedéséről. Az endogen fertőzés oly módon, hogy a kártékony anyag a vérerek útján jutott a corneába szintén nagy mértékben valószínűtlen, főleg azért, mert akkor a kóros folyamatnak teljesen egyszerre és egyenlő mérvben kellett volna lefolynia a két corneában. Megnehezíti ezt a magyarázatot még az a körülmény is, hogy a kórokozók hogyan jutottak a szarúhártya közepére, hogy
