Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
147 endothel leválik és így a csarnokvíz a szarúhártya szövetébe hatol és azt elhomályosítja. Siegrist azonban azt találja, hogy lényeges különbség van az emberi keratitis parenchymatosa és az ilyen kísérleti keratitis között, mert Hippel a vortex vénák alákötésénél fiuorescei'nfestési eljárásával rendszerint a cornea közepén constatálta az endothel hiányát, mig az emberi keratitis rendszerint a szarúhártya szélén kezdődik és a fluoresce'in-kalium nem okoz zöldre festődést. A mesterséges keratitisnél jóformán az egész endothelium leválik és a szarúhártya egész hátsó felülete zöldre festődik. Ez ellenmond annak, hogy a typikus parenchymás keratitis embernél az endothelium megbetegedésén alapulna. Wagenmann pedig arra utal, hogy a vortex vénák alákötése után jelentkező keratitis kórszövettani képe más, mint az, melyet endothel laesiónál látunk. Tetsaturo-Schimamura toxinokat fecskendezett be házinyulak üvegtestébe és azt találta, hogy a csarnokvíz toxikus befolyása alatt az endothelium megbetegszik és kisebb-nagyobb kiterjedésben leválik. A cornea nedvrései oedemásak lesznek, a corneális stromában kevés Ieukocyta látható, az epithelium sok helyt leválik, nekrosisan elfajult. Tervien ugyancsak bakteriumtenyészeteknek az üvegtestbe fecskendezése után kutyánál gyorsan és súlyos alakban fellépő parenchymás keratitist látott és azt véli, hogy az elsődleges sérülést az uveában kell keresni, különösen annak vérereiben és ez okozná azután másodlagosan a keratitist, úgy mint Wagenmann kísérleteinél is. Birch-Hirschfeld ibolyántúli fénynek behatása alatt ugyanazokat a kórszöveti változásokat találta, mint Elschnig az ő typikus parenchymás keratitis esetében. Haensell abból indulva ki, hogy Lanceraux-nak egy esetben sikerült a syphilis átoltása emberről házinyúlra és Bollinger ama közlésére támaszkodva, hogy mezei nyulaknál az emberi syphilishez hasonló megbetegedés epidemice léphet fel, elsőnek kísérletté meg syphilises anyagnak az elülső csarnokba és corneába oltásával keratitist létesíteni, de typikus keratitis parenchymatosa létesítéséről kísérletei nem számolnak be, ilyet úgy látszik teremteni nem tudott. Itt közbevetőleg megjegyezzük azt, hogy Lanceraux-nak valószínűleg 1870—72-ben sikerülhetett az az átoltás emberről házinyúlra, melyre Haensell hivatkozik, mert 1866-ban kiadott művében ezt még nem említi és csak azt. hogy az első sikeres átoltást állítólag Auzias Turenne végezte, a mi sem Rieord-mik, sem Castelnau-n&k, sem Sigmund-nak nem sikerült, továbbá, hogy Bollinger maga kijelenti, hogy ez a bizonyos epidemikus betegség mezei nyulaknál, kórboncztanilag nem identikus folyamnt sem az emberi luessel. sem az emberi tuberculosissal, hanem ezekhez sok tekintetből csak közel áll, végül azt, hogy Havas-mik az az állítása, melyet Bóná-nak házi nyulakon, lueses anyag beoltásával előidézett parenchymás keratitisek bemutatása alkalmából hangoztatott, hogy tudniillik Haensell különösen akkor tudott gyorsan parenchymás keratitist előidézni, ha egyenesen a cornea parenchymájába oltott, nem fedi a tényeket, mert Huensell-nek egyáltalában nem sikerült parenchymás keratitist létrehozni és ő ezt eredeti közlésében nem is állítja sehol, a keratitis parenchymatosa, vagy interstitiális szó ott elő sem fordul. Greeff és Glausen majmoknál és házinyulaknál lueses anyagot fecskendezett a szembe, néhány héttel később homály indult meg a szarúhártya saját szövetében, a cornea szélén, teljesen úgy, mint az emberi keratitisnél, a 10*
