Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
A lues hereditaria egy további tiinete^jijjui^««/'ukrmk nevezett, fehér színű, vonalszerű, sugaras elrendezésű, sekély hegek, melyek különösen a szájszögletek körül foglalnak helyet és itt néha egész koszorút alkotnak; néha a szemek körül és a homlokon is megtaláljuk. Bosse ezeket a rhagadokat nem tartja sem könnyen vérző beszakadások (Förster), — sem nedvedző papulák utáni hegeknek (Lesser), hanem alakjuk és elrendezésük után ítélve olyan barázdáknak, melyek a sklerozáló bőrben akként képződnek, hogy a száj, szem és orr körül az izmok sűrű tractioja a sugaras redőkbe szedett bőrránczok közötti mélyedést az integumentum sklerozálásától megóvja. Lévái és Heller a nyelvgyökér sima atrophiájának összefüggését a luessel kutatták, miután Virchow már évtizedek óta reámutatott a nyelvmirigyek atrophiájának diagnostikai értékére luesnél. Vizsgálataik nem döntik el positiv irányban ezt a kérdést. Annál feltűnőbbek Skladny megfigyelései, ki erre vonatkozólag a keratitis interstitialis 50 esetét vizsgálta, Az 50 esetben a lues hereditaria 24-szer biztosan, 26-szor csak nagy valószínűséggel volt megállapítható. A nyelv alapjának részleges vagy teljes atrophiáját 26-szor, tehát 52 %-ban találta ; 23-szor rendes volt a nyelv, egyszer a faggyúmirigyek hyperplasiásak voltak. A 26 atrophia közül 20 olyan esetre jut, melyben a lues hereditariát kétségtelenül megállapították és csak 6 athrophia volt a nem biztosan, de valószínűen lueses betegnél. A megmaradó 4, biztos lues esetében, 3-szor rendes volt a nyelv, a 4.-nól a faggyúmirigyek hyperplasiája állott fenn. Skladny ezek után a nyelvalap sima atrophiáját a lues hereditariát jellemző kórtünetének tartja. A lues hereditaria egyéb jelenségei a dagadt, apró, kemény, nem fájdalmas, szétesésre kevéssé hajlamos nyirokmirigyek, főleg a nyakon, a garativek, az uvula, a pharynx fekélyei és defectusai (Hirschberg, Becker, Budai), a hosszú csöves csontok, kemény, rendszerint nem fájdalmas periostitises daganatai — tophi, — különösen a tibia elülső élén, az orrhátnak besüppedése, az ú. n. nyeregorr, a rhinitis, az arcz és a koponya sajátszerű difformitása, mely rendesen a harántátmérőben kiszélesedett stb. Lang a keratitis parenehymatosa e lue hereditaria 62 esetében a térdreflexet ismételten csökkentnek, 10%-ban hiányzónak találta; Sidler-Huguenin 125 syphilis hereditariában szenvedőnél a patelláris reflexet 13-szor csökkentnek vagy hiányzónak tapasztalta. Harman 100 lues hereditariás és ugyanannyi egészséges gyermeket vizsgált, de különbséget a térdreflex magatartásában nem tudott felfedezni. Ezeken kívül terjeszszük ki figyelmünket a beteg általános testi és szellemi fejlettségére, mely igen sokszor a korához képest többé-kevésbé elmaradt, sokszor meg ellenkezőleg áll a dolog, és a szellemi fejlettség jóval megelőzi az életkort, koránérett, csodagyerekekről van szó. Minél többet találunk az említett tünetekből, annál biztosabb a lues hereditaria diagnosisa, egy tünet magábanvéve sohasem elegendő a diagnosis megállapításához, de viszont ritkán akad lues hereditariában szenvedő, kinél nem találnánk több tünetet. Megesik, hogy a beteget kisérő testvéren megtaláljuk a betegnél hiányzó tüneteket. A lues hereditaria tüneteit körvonalozott fejtegetéseinket nem zárhatjuk le a nélkül, hogy újból reá ne utaljunk Hutchinson érdemeire, ki ezeket a tüneteket csoportosította és értékük szerint méltatta olyan időben, melyben
