Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
128 lagos, sem az, hogy mindig vagy rendesen elsődleges, sem az, hogy mindig vagy rendesen másodlagos. Ennek a vitás kérdésnek tisztázásához nagyban hozzájárul Elschnig vizsgálata 190(l-ból és Reis vizsgálata 1907-ből. Ezekről a vizsgálatokról a keratitis parenchymatosa kórszövettanánál még lesz szó, itt csak annyiban értékesítjük, a mennyiben a keratitis elsődleges vagy másodlagos volta kérdésére vonatkoznak. Elschnig egy keratitis parenchymatosa e lue hereditaria esetet nemcsak klinikailag megfigyelhetett, de kórszövettanilag is megvizsgált. Az egyik szemet a betegség 8. napján látta, kb. 4 héttel később ennek a szemnek orvoslása közben megbetegedett a másik szem és újból 3 héttel később a beteg elhalt: Elschnig tehát aránylag igen friss eseteket vizsgált és ezekből a vizsgálatokból kifolyólag a corneális változásokra nézve teljes határozottsággal állítja, hogy a szarúhártyai változások az elsődlegesek. Az uvea gyulladásos tünetei oly csekélyek, még a már régebben beteg szemben is a szarúhártyai változásokhoz viszonyítva, hogy absolute nem szabad a szarúhártva megbetegedését amazok következményének, de még kísérő tünetének sem odaállítani. Reis esete a corneának világrahozott, tehát méhen belül fejlődött megbetegedése volt. mely a szarúhártya parenchvmájában elhelyezett gyűrűszerű homály alakjában látszott. Kórszövetileg a szarúhártya szövetének gyulladásos tünetei jellemezték és az uveális tractus elülső részének gyulladásos tünetei kisérték. Ámde az uveális tractus részéről fennálló változások, a szarúhártya saját szövetének mélyre terjedő változásaival szemben annyira alárendeltek, hogy a szarúhártyai változások függése az uveális tractus változásaitól teljesen elfogadhatatlan feltevés és sokkal több joggal mondható, hogy a keratitis volt az elsődleges baj, a melyhez az uvea elülső részének megbetegedése mint következményes, vagy másodlagos baj csatlakozott. Elschnig és Reis minden tekintetből mintaszerűen felhasznált és feldolgozott esetei feltétlenül legalább is a mellett bizonyítanak, hogy vannak elsődleges parenchymás keratitisek, melyekhez az uvea megbetegedése csatlakozhatik ugyan, de melyeket semmi körülmény között nem okoz az uvea megbetegedése. Igen fontos és érdekes, a szóban forgó szembaj aetiologiája, bár azt gondolom, hogy egész határozottsággal állíthatom, hogy a szemorvosok túlnyomó nagy része ma abban a nézetben van, hogy a typikus parenchymás keratitist az esetek igen nagy részében a veleszületett lues okozza. Xem hallgathatom el azonban azt sem, hogy' vannak egyesek, kik a veleszületett kiesnek csekélyebb, egyesek, kik nagyon alárendelt és igen kevesen, kik semmiféle direct szerepet nem tulajdonítanak a parenchymás keratitis aetiologiájában. Hutchinson szerint az interstitiális keratitis typikus alakjában mindig lues heradjtariával függ össze és egymagában elegendő a veleszületett lues diagnosisának megállapítására. Teljesen azonos nézetet vall Marbourg. Mooren is úgy vélekedik, hogy a keratitis interstitiális majdnem kizárólag a lues hereditaria alapján fejlődik. Hirschberg a typikus keratitis interstitialist a lues hereditaria következményének mondja, Tervien az esetek felében luest talál aetiologiai oknak, Wecker azt állítja, hogy minden 3 parenchymás keratitis közül 2 lues hereditarián alapszik. Schmidt-Rimpler szerint a bajt legtöbbször veleszületett lues okozza; Fick és Knies szerint az esetek 2/s részében. Silex szerint az esetek 75%-ában, Ogilvie szerint 'az esetek 60°/o-ában. Du Bois-Reymond úgy találja, hogy az esetek legnagyobb része kétségtelenül veleszületett kiesen alapszik; Hoseh is ezt állítja oda leggyakoribb oknak. Michel azt hiszi, hogy a baj oka rendesen veleszületett lues és hangsúlyozza, hogy
