Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)

1907-06-23 / 2. szám

88 között 20—25 pannusost és 4—5 vaknak mondhatót találtam ; a falu népe szegény, tisztátalan, részeges, indolens és az orvos iránt bizalmatlan. Ilyen külső körülményektől eltekintve, úgy látszik, hogy a különböző vidéke­ken uralkodó trachomajárványok közt súlyosság és veszedelmesség dolgában elég nagy különbségek lehetnek. Boldogult Feuer tanár tudtommal többször nyilatkozott olyformán, hogy a délvidéki trachoma sokkal súlyosabb és nehe­zebben gyógyítható, mint az északi megyék trachomája. A mi klinikánkon régebben a „bácskai trachoma“ elnevezés alatt a quintessentiáját értettük minden rossznak és bajnak, a mi beteget és orvost egy ilyen betegség gyógyí­tása alatt érhet. Újabb keletű tapasztalataink közül felemlítem, hogy az Amerikában szerzett trachoma különösen rosszindulatúnak látszik, mert sok esetben aránylag igen rövid idejű fennállás alatt rendkívül makacs és nehezen gyó­gyuló szarúhártya- és porczaffectiokat idéz elő. Másutt enyhébbek a traehomajárványok és ily súlyosabb elváltozásokat többnyire csak számos éven át való fennállásuk után hoznak létre. így pl. Trencsén vármegyének egy vidékén egy újabban felfedezett trachomagóczot találtunk, a melyben a lakosságnak negyedrésze trachomás és feltűnő, hogy ezen szinte hihetetlen mértékű fertözöttség mellett az ottani trachomabetegek között pannusos alig akad. Himlő. Az orvosi tudományok egyetlen egy vivmánya sem volt olyan nagy hatással a vakok számának apasztására, mint a himlöellenes védőoltás feltalálása és annak kőtelezővé tevése. Ezen állítás igaz voltában nem kétel­kedhetünk, ha figyelembe veszszük, hogy a míg pl. a múlt század elején Francziaországban az összes vakoknak 30°/o-a himlő miatt vesztette el látá­sát, addig Magnusnak nagy statistikája szerint a himlőben megvakultak az összes vakoknak csak 2'2°/0-át, a mi adataník szerint pedig 3'31°/o'át teszik ki. Különböző szerzők tudakozódásai kiderítették, hogy a himlő miatt meg­vakultak egy része egyáltalában nem volt beoltva, túlnyomó része pedig líjraoHásban nem részesült. Remélhető, hogy a közigazgatás és orvosi ellen­őrzésnek javulásával a himlő a vakság okai közül idővel egészen kiküszöböl­hető lesz. Már most is vannak vaksági statistikák, a melyekben a himlő miatti vakság minimális számokkal van képviselve. A scrophulosis, mint a táblázatból kitűnik, nálunk is elég gyakori oka a vakságnak : 27 esettel 2'8°/0. A megvakulásnak közvetlen oka ezen betegségnél tudvalevőleg rend­szerint cornafekélyekben keresendő, a melyek a sokszor kiújuló phlyctaenás infiltratumok másodlagos fertőzéséből erednek. A scrophulás szembajok a trachomával együtt úgyszólván a leglassabban haló vaksági okok közé tar­toznak, a mennyiben rendszerint évekig tart, a míg a folyton recidiváló eruptiók a szarúhártyát tönkreteszik. Nincs kilátásunk arra, hogy a scro­phulosis a mi népünk között egyhamar ritkábbá válnék; ezen a téren üdvös eredményt egyelőre kizárólag az egyes orvosok működéstől várhatunk, hiszen, ha a baj nincs túlságosan elhanyagolva, megfelelő gyógykezeléssel a beteg szemek a megvakulástól majdnem mindig megmenthetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom